Emeletes lesz a vasút Szolnokon

1847. szeptember elsején megnyílt a Pest–Szolnok vasútvonal, másodikként a Pest–Vác vonal után. Ha már akkor divatban lett volna a szalag, azt Kossuth Lajos vágta volna át. Az Életképek című újság így számol be az eseményről: „Megérkezvén Szolnokba – elkezdődött a pompás ebéd. Igen élénkké tette ezt a magyar katonazene és érdekessé a nézőül megjelent hölgysereg. Ebéd folytán feláll Kossuth Lajos, s szokott ékes szólásával igen idő- és helyhez alkalmazott felköszöntést mondott… Megemlítendő, miszerint a jelen volt gróf Széchenyi István innen a Tiszán Szatmárba utazott.” Az ünnepségre három mozdony érkezett tizenhat kocsival és mintegy hatszáz utassal. A vonat kilenckor indult és fél tizenkettőre ért Szolnokra, előre egy magányos mozdonyt küldve „a lehető akadályok kitudása végett.”
Ettől kezdve Szolnok vasutasváros lett. A Tiszavidéki Vaspálya Társaság 1856 elején a Járműjavító üzem építéséhez fogott, amelyet 1858. május havában helyeztek üzembe. Az ott tevékenykedő német mesterek a szakma európai színvonalát hozták a Tisza-partra. Mozdonyok forgatták ott az idő kerekét. Dalárda szerveződött, aztán olvasókör, majd 1910-ben megalakult a Szolnoki MÁV sportegyesülete. Máig emlegetik azt a focicsapatot, amelyik 1938. június 19-én az NB I­be masírozott. A vasút volt Szolnokon a biztos kenyér, a hosszú távú megélhetés, a nyugdíj, volt olyan család, melynek három generációja dolgozott egy időben a Járműjavítóban. Ilyen volt az Ambrus família, melynek középső tagja sok szépet megért vezérigazgató lett.
Az idők során számos ipari cég szűnt meg létezni a megyeszékhelyen. Ilyenkor rendre felröppent egy aggódó kérdés: „És mi lesz a Járműjavítóval?” Mert a Jármű mindig is több volt a városban, mint egy munkahely. Az üzem kicsit a város maga. Így talán érthető az öröm, amely azt a hírt fogadta, hogy a svájci illetőségű Stadler cég Flirt elektromos motorvonatokat fog gyártani Szolnokon. A dolog úgy kezdődött, hogy a MÁV 30 plusz 30 elővárosi motorvonat gyártására írt ki pályázatot, melyet a Stadler nyert a konkurens Bombardier előtt. Budapest és Székesfehérvár, valamint Dunaújváros között már utazhatunk a Stadler-vonatokkal, melyekből egyre több áll üzembe. A svájciak azért nem otthon gyártják a szerelvényeket, mert drága a munkaerő. Eleinte Lengyelországot nézték ki, ott viszont a piaci konkurencia nagy, végül hazánkra esett a választás. Szolnok előző városvezetése túlzottan nem forszírozta a Stadlerral való kapcsolatot, azt a Járműjavító néhány lelkes szakemberére hagyták, így sokáig Székesfehérvár tűnt befutónak a pályázók versenyében. Aztán az új felállású önkormányzat mindent elsöprő lobbizásba kezdett, és megtörtént az, amire már csak kevesen számítottak: a Miniszterelnöki Hivatalban Kiss Péter kancelláriaminiszter, Szalay Ferenc szolnoki polgármester és Iváncsik Imre országgyűlési képviselő bejelentette, a Stadler Rail Szolnokon építi fel vagongyárát. Peter Spuhler, a Stadler elnöke elmondta, hogy a hazai és a külföldi piacokra a városban gyártják a kocsiszekrényeket, de szeretnék a jövőben Magyarországra koncentrálni a motorvonatok gyártását is. Egyelőre százhúsz-százötven munkással indul a termelés, s már megkezdték a munkatársak keresését, akiktől magas színvonalú teljesítményt várnak, ezért a kiválasztottak fél évig Svájcban tanulják az alumíniummegmunkáló szakmát.
A történet úgy lenne szép, ha a Járműjavító másfél száz esztendős épületegyüttese születne újjá, és ott készülnének idővel az emeletes vonatok vázai is… Azonban a svájciak mást gondoltak: a 150 hektáros ipari parkban jutottak kedvezményes bérlet formájában egy nyolchektáros területhez, ahol zöldmezős beruházáshoz fognak. Szolnokon tehát, ha minden a tervek szerint alakul, 2009-től már komplett kocsiszekrényeket gyártanak.
A megyeszékhelyen most nagy a felfordulás, éppen a város szívében lévő Kossuth teret építik újjá. Jókor emlékeznek arra az emberre, aki kereken százhatvan évvel ezelőtt „szokott ékesszólásával” avatta fel a városba érkező első vasúti szerelvényt.