Pillangók és nehézsorsúak

Tanulmányi kirándulás: örültem, mikor kinőttem belőle. A mostani azonban egészen más… Budapesten, a Természettudományi Múzeum előtt, nyitásra várva izgatottan csivitelnek a nebulók. Babos Mariann, a kísérőjük éppen egy gyereket átkarolva magyaráz, amikor odaérek.

Hazai életTancsa Judit2007. 12. 21. péntek2007. 12. 21.
Pillangók és nehézsorsúak

– Mindig attól félek, hogy elveszítünk egy gyereket – mondja mosolyogva. – Ma hetvenhatan jöttek, Ásotthalomról és Öttömösről.
Az oktatási tárca pályázatának köszönhetően több száz hátrányos helyzetű diákhoz hasonlóan nekik is különleges alkalom, hogy eljutottak Budapestre.
Az ötödikesekkel tartok, a rovarokhoz megyünk. A játék során átváltoznak pillangókká, szöcskékké, s tücskök ciripelését utánozzák.
– Mitől nehéz sorsúak ők? - kérdezem az osztályfőnököt.
– Nagy a munkanélküliség, a szegénység a faluban. Sok gyerek egyszülős családban él – magyarázza Farkas Ibolya. Nem teszi hozzá, de a környéken magas az öngyilkosok, az alkoholisták aránya.
– Sokan járnak tanyáról faluba?
– Csak néhányan, de van, aki három kilométert gyalogol a buszmegállóig – teszi hozzá a természettudományos tanár néni, Kiss Andrea. Ez hat kilométer menetelést jelent naponta. És leckét ír, tanul, nyilván még otthon is segít. – Télen van úgy, hogy térdig sáros a lába.
– Úgy tűnik, e gyermekek mégis a szerencsésebbek közé tartoznak. Szinte mindegyik szép ruhában van…
– Azért látni azt is, hogy vannak köztük igazán szegény családból valók – sorjázza őket. Tényleg, az a mackónadrágos kisfiú, régi pulcsiban, talán még a papájáé lehetett. – Látja a másikat az új ruhában? Biztos, hogy az édesanyja csak ezért a kirándulásért spórolta össze az árát.
A gyerekek közben az óriási „akváriumban” csúszkálnak. Talpuk alatt és a falon a tengeri állatok, korallok. Búcsúzóul mind vesznek egy kis ajándékot az otthoniaknak.
– Nézd, anyáéknak vettem csigákat meg ezt a szép követ! Nézd ezt a gumitojás-labdát! Ez meg egy dinoszauruszos régészfelszerelés! – mutatják a kincseiket. Éhesek és fáradtak már, de nem is veszik észre.
– Ebéd után körbesétálunk a Várban, megnézzük a Mátyás-templomot, a Halászbástyát – sorolja Babos Mariann. – Minden gyerek kap ajándékcsomagot, számológéppel és tollakkal, ceruzákkal, könyvvel.
A Várban elkerüljük egymást. A Halászbástyáról viszont már az ő szemükkel nézem a várost. Farkas Ibolya szavai csengenek a fülemben.
– Nagy dolog, hogy eljöhettünk. A gyerekeknek óriási élmény, sokuk talán sosem jutott volna el ide.
Bár rengetegszer láttam, megpróbálom jól az emlékezetembe vésni a látványt. Minden magyar kisgyerek fővárosának képét.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek