Hajók a Felső-Tiszán

Sose volt a Felső-Tiszán nagy a hajóforgalom – de olyan kicsi se, mint manapság. Mert most gyakorlatilag nincs is, legfeljebb egy-egy követ szállító vízügyes uszályt látni rajta néhanapján. De azok is többnyire csupán Záhonyig merészkednek fel, mert minden pillanatban tartaniuk kell a megfenekléstől. Pedig közismert: a vízi szállítás jóval olcsóbb a közútinál, és sokkal inkább környezetbarát.
Pénz híján azonban mostanáig csak ábrándozhattak a szabolcsiak s a zempléniek a vízi szállításról. A közelmúltban viszont végre összefogtak az érintettek, melynek eredményeképpen kimozdulni látszik dermedt állapotából a tiszai hajózás.
A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság „Hajózás a Felső-Tiszán, természetvédelem és vidékfejlesztés a magyar–ukrán–szlovák határvizeken” című pályázatával jelentős európai uniós támogatáshoz jutott, amelynek segítségével alapos vizsgálat alá vették a folyó Tokaj és Záhony közötti szakaszát. A vizsgálatnak – amelyben részt vett a kárpátaljai vízügyi szervezet, Záhony meg az ukrajnai Csap és Tiszasalamon önkormányzata is – legfontosabb célja az volt, hogy kiderítsék, miféle beavatkozásokat igényelne a hajóforgalom beindítása.
A szakemberek szerint több szakaszon mederkotrásra, mederszűkítésre volna szükség, Fényeslitke térségében pedig egy kisebb kikötőre, ahol a teherszállító uszályokat fogadnák. Első lépésben – ez mintegy félmilliárd forintot igényelne – a folyó medrét tennék rendbe, melynek eredményeként a turistahajók mellett akár 1500 tonna teherbírású uszályok is járhatnának a folyón. A kikötő megépítése azonban ennél jóval drágábbnak ígérkezik – igaz, a lehetőségek is kitágulnának.
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen beruházás után számottevő gazdasági fejlődés indulhat az adott térségben, esetünkben nemcsak a magyar, hanem az ukrán és szlovák területeken is. A többi között a vendéglátóipar és a falusi turizmus is fellendülhet, de új álláshelyek jöhetnének létre a vízi út fejlesztéséhez kapcsolódó vizesélőhely-rekonstrukció nyomán is.
Van, ahol már megkezdték a turistacsalogató munkát. Például a Tiszába rohanó Túron. A Panyolát körbeölelő Öreg-Túrra az utóbbi évtizedekben meglehetősen mostoha idők jártak: a vízszint ingadozása és a különböző szennyezések erőteljesen károsították gazdag élővilágát. Ezt elégelték meg pár hónapja a helyiek, akik a vízügyesekkel kiegészülve csapatot toboroztak, hogy rendbe tegyék a folyó környékét.
Az akció ugyan döcögve indult, kezdetben nemigen tolongtak a jelentkezők, de aztán gyorsan híre ment, hogy nemcsak a parton összegyűlt, a vízen fennakadt szemét, a mederbe dőlt fák összeszedése a cél, hanem a közösségformálás is. Később bekapcsolódott a munkába a szomszédos Olcsvaapáti önkormányzata is, s végül már csaknem félszázan birkóztak a vizet elzáró fákkal, a kihajigált háztartási gépekkel, a tömérdek műanyag palackkal.
Az akció végére a Panyola és Olcsvaapáti közötti hat kilométeres szakaszon több mint százmázsányi vízben korhadó fát rángattak ki a partra, aminek a vízi túrázók talán a legnagyobb nyertesei – ezután szabadon kenuzhatnak, kajakozhatnak a vadregényes folyón. A panyolaiak a folyó felső, Nábrád felé eső szakaszát is rendbe akarják tenni. Ha végeznek, egy víz menti tanösvényt kívánnak kialakítani, hogy a messziről jött vendégek közelebbről is megismerhessék a Túr mente élővilágát.