Üveggyöngyök földjén

Hazánkban a mezőgazdasági terület csaknem harmada osztatlan közös tulajdonban van. Azaz például egy ötvenhektáros táblának lehet akár kétszáz tulajdonosa is, ám egyikük „aranykoronái” sincsenek kimérve, nem tudják, melyik darab az övék a táblán belül.
Nos, ahogyan telt az idő, úgy szaporodtak a hírek a csereberékről. Az ügyletekkel kijátszották a most is hatályos földügyi szabályozást,  az új földszerzők így szerezhettek elővásárlási jogot. Tulajdonostársaiktól immár törvényesen vehetnek újabb és újabb parcellákat. Ismerős a történet: a farkas betette egyik lábát a kiskecskék házába, és ...
Földtörvényünk 1994 derekától hatályos, elvileg tehát tizennégy éven át nyitva állott a kiskapu. A simlisek étvágya olyannyira megjött, hogy hétfőn, az Országgyűlés tavaszi ülésszakának utolsó napján sürgősséggel terjesztették a módosító indítványt az Országgyűlés elé. Június 9-én délben még a mezőgazdasági bizottságban vitáztak róla. Este pedig csaknem egyhangúan szavazták meg a képviselők a „földet csak földért cserét, és ajándékozni csak közeli hozzátartozóknak” tartalmú paragrafusokat.
Azért van ennek a nagy sietségnek valami diszkrét bája. Amerikában anno a fehér ember üveggyöngyökért szerezte meg az indiánok javait. Azóta fejlődött a világ. Társadalmunk teljesítménye ezen a téren több mint lenyűgöző.