Hiszen mi rokonok vagyunk!

Nézd csak, az ott nem Andrásfalvy Bertalan? – ismerte fel a néprajztudóst egy középkorú hölgy. Biztosan azért jött, mert előadást tart a kecskeméti ünnepségen, tette hozzá. Ami igaz is volt, ezúttal azonban nem tudósként, hanem Hrúz-leszármazottként szólt.
Ha azon a napon nem szólították volna máshová feladatai Hankiss Elemér szociológust, rajta is biztosan csodálkozik a közönség, merthogy ő meg a szerteágazó Petrovicsok vonalán érintett, igaz, csak távoli rokonként.
Kecskeméten Petőfi Sándor szüleinek oldalági rokonai gyűltek össze. Több mint ötvenen lehettek díszvendégei a városban most kezdődő, jövő nyárig tartó Petőfi Emlékév nyitórendezvényének, ahol a költő életének kecskeméti kapcsolódásai adták a program gerincét. Petőfi itt kezdte elemi iskoláját, 1828-tól 1831-ig három évig volt az evangélikusoknál növendék, később pedig vándorszínészként tért vissza az általa „hírös város”-ként megénekelt településre. Több kiemelkedő verset is papírra vetetett akkoriban, köztük a Jövendölés címűt.
A Duna–Tisza közéhez ezer szállal kötődő Petőfi Sándor édesapja és édesanyja testvéreinek mai leszármazottai szép számmal képviseltették magukat a kecskeméti találkozón. Természetesen nevében már nem mindenki Petrovics vagy Hrúz, ám a levéltári kutatások, az anyakönyvek bejegyzései bizonyítják eredetüket. Ha a szabadszállási Molnár Istvánné bemutatkozik, egyáltalán nem gondol senki arra, hogy ő Hrúz Mária húgának, Hrúz Annának a leszármazottja. Ugyanezt mondhatjuk a budapesti Gerle Jánosnéról is. Az egykori sikeres gerelyhajító, Petőváry Attila édesapjának vezetékneve Petrovics volt, egy másik ágon, a bólyi rokonságban viszont a mai napig is Petrovicsok élnek. Megkapó, mikor az egyetemi tanár ígyí mutatkozik be: „Petrovics István…”
A kecskeméti összejövetel alkalmat kínált arra, hogy a költő szülői ágának köztünk élő utódai összeismerkedhessenek. A kerepesi Hrúzok leszármazottai közül sokan nem is sejtették, hogy egymás rokonai. Néhányan évekig egy munkahelyen dolgoztak, és csak a jelenlegi kutatások révén tudatosult bennük: „Hiszen mi rokonok vagyunk!”
Különös érzés volt látni, ahogyan fiatalok és idősek egyaránt elmélyülten böngészték a tíz (!) méteres családfát. És immáron pótolni való is akad: ott volt ugyanis a pécsi Petőfi Károly, akinek nagyapja Petrovics Vilmos, legrégebbi őseik után viszont még kutatni kell. A találkozón kaptam egy újabb családfavázlatot Riedel Lóránttól és Orbán Orsolyától, akiknek ősei – köztük Petőfi unokatestvére, Orlai Petrich Soma – a költő nagyapjától származnak, és egyebek közt Bécsben élnek. Róluk eddig nem is tudtunk…