Vinnék a gyárat is

Tizenkét kilométerre van Bokros Csongrádtól – a néhány házból álló kistelepülést a hetvenes években csatolták a megye névadó városához. Itt valamikor vízlépcsőt akart építeni a magyar állam, azonban nem akarta, hogy az egy kis faluban legyen – így a községet hozzácsatolták a városhoz. Bokroson akkor kétezren laktak a külterülettel együtt. Mára körülbelül ezren élnek itt – Csongrád teljes lélekszáma, Bokrosét is beleszámítva, 2007-ben kicsit volt kevesebb tizennyolcezernél.
Az 1990-ben idetelepült Mars Magyarország Kft. kutyaeledelgyára a mai napig az egyetlen nagyléptékű magánvállalkozás Csongrádon, a telephely pedig Bokros közelében van. A kieső „városrész” ugyan ehhez méltó figyelemben részesült, ugyanakkor az ide jutó fejlesztéseket Bokroson gyakran kevesellték.
– Ahol van saját önkormányzat, az rendezett, kulturált körülményeket teremt, ezt Bokroson nem lehetett elmondani – mondja az elszakadást előkészítő bizottság elnöke, Balogh János kertész. A hasonló esetekre találták ki a részönkormányzat intézményét, de Bokroson ezt sem sikerült tető alá hozni. – Testületi ülésen is elhangzott: Bokros többet kap, mint ami jár neki – mondja Balogh János.
Kétségtelen, hogy voltak fejlesztések, azonban a településrészen ezeket kritikával fogadták. – Az óvodafelújításhoz képest a Luca széke elkapkodott munka volt – mond egy példát az elszakadni vágyók szószólója. Magam vetem ellene, hogy például új templomuk van, ilyenből az egész országban sem sokat látni – Balogh János részletesen sorolja, mennyit adott hozzá Bokros alapítványa, mennyit nyertek pályázaton, mennyit adott az egyházmegye. A város a sor végén áll félmillió forinttal.
Az elszakadást előkészítő kilenctagú bizottság megkapta a szükséges adatokat a csongrádi jegyzőtől. Kiszámolták, hogy Bokrosra az innen befolyt iparűzési adónak körülbelül felét, 113 millió forintot költötte el évente Csongrád. Ugyanakkor adótitokra hivatkozva Balogh nem árulja el, mennyi is az iparűzési adóból a Mars által befizetett összeg – a kertész a bevételt egy az egyben a bokrosiak szorgalmának tulajdonítja.
– Mindig azt kérdezik tőlünk: ha függetlenné válunk, és elmegy az eledelgyár, akkor mihez kezdünk? Erre azt szoktam mondani: ha a sokból nem kaptunk, akkor a kevésből mennyit adna nekünk Csongrád? – néz rám Balogh János.
A kérdésről szóló népszavazást a csongrádi jegyzőnek kell kiírnia, erre feltehetőleg az ősszel kerülhet sor. Az elválással kapcsolatosan szeptember huszonhatodikán tart Bokroson kihelyezett ülést a csongrádi önkormányzat, akkorra várható, hogy álláspontjuk teljes egészében napvilágra kerül. Hasonló esetekben a kihelyezett testületi ülés rendszerint lehűti a gyakran légből kapott elszakadási vágyálmokat, azonban a mostani helyzetben nehéz elképzelni, milyen ütőkártya lehet Csongrád kezében, amivel a bokrosiakat maradásra bírhatná