Doktor söröskriglikkel

Budapest kellős közepén mindenre számít az ember, csak arra nem, hogy bottal várják. Márpedig Balla György, az ország egyik legismertebb térképésze azzal fogad minket. De, hál’ Istennek, nem nekünk szánja. Most indul vele Érdre, a földrajzi múzeumba. A méternél is hosszabb, két ujj vastag boton mindenféle furcsa jel, alaposabban szemügyre véve aztán kiderül, nem „furcsa jelek” azok, hanem a székely rovásírás betűi. A faragott bot eredetijét a neves itáliai születésű törökverő katona, Marsigli gróf készíttette még a XVII. század végén a Székelyföldön. Két bosnyák török azonban foglyul ejtette a grófot, aki később kiszabadult ugyan, ám a bot – egyesek szerint kőtábla – eltűnt. De annak rajzát Marsigli hazaküldte Bolognába, Balla György is ott másolta le papírra a betűket, amiket aztán itthon fába vésetett.
Természetesen nem a botért ment ki Bolognába. Régi magyar vonatkozású térképek után kutat már vagy harminc éve Európában. Kimegy Német- vagy mondjuk Olaszországba, lefotózza, aztán majd itthon kötetekbe rendezi őket. Így került Bolognába is, ahol Marsigli tábornok jóvoltából több száz magyar vonatkozású térképet őriznek. Balla György többször is átlapozta azokat. Eddig már nyolc, gyönyörű kiállítású kötete jelent meg, a legtöbbje joggal pályázhatna az „Év legszebb magyar könyve” címre. A Karlsruhei térképek a török háborúk korából című kötetben például több mint négyszáz, magyar vonatkozású erődítési, ostrom-, csata-, menet-, s tábortérképben gyönyörködhet az a szerencsés ember, aki kézbe veheti őket. Kevesen vannak, hiszen mindössze nyolcszáz példányban jelent meg – a szerző magánkiadásában.
– Nem akartam én könyvkiadó lenni, de magad uram, ha szolgád nincs – mondja. – Igaz, majd mindegyik kötetre ráfizettem, de én azt tartom, mint Orbán Balázs, a példaképem: „…mindnyájunk kötelessége – ha csak egy homokszemet is – odavetni a nemzeti műveltségünk pompás épületéhez.”
Nem készült kartográfusnak. A negyvenes években Kisarban talán nem is hallottak e szakmáról, földrajz és történelem szakra jelentkezett hát Pesten az Eötvös Loránd egyetemre. Keserves évek voltak. Nem a tanulás miatt, de akkor élte az ország a padlássöprés idejét. Első évben csak karácsonykor mehetett haza, s azzal fogadta az édesanyja: drága fiam, nem hoztál egy kis kenyeret?
Nagy szegénység volt, mégis visszahúzta a szíve a Tiszahátra. Egy kis falu iskolájában kezdte tanítani a földrajzot, a történelmet, mikor a volt egyetemi társak üzentek. A kartográfiai vállalatnál most szerveznek egy csapatot, szükség lenne egy földrajzban és történelemben járatos fiatalra. A történelmi térképek tervezését bízták rá. A most harminc-negyven évesek szinte mind az ő és társai térképein követhették nyomon például a rabszolgafelkeléseket vagy a Szovjetunió születését. Készítettek ők mást is, de azzal nem arattak igazán nagy elismerést. A Magyarország területi változásait bemutató térképüket a pártközpontból utasították el, mondván, a magyar iskolákban nem fogja felütni fejét a területi revízió. A magyar térképészek ugyanis berajzolták a Trianon előtti, s a Trianon utáni határokat is. Ez pedig sértette volna a szomszédos országok érzékenységét.
Trabanttal barangolt sokáig Európában. Akkor már jól beszélt németül, egy kocsmában tanulta meg rendesen a nyelvet.
– Elindultam Berlinbe, a magyar térképeink után, de ott közölték: a térkép hadititok, menjek szépen haza. Dehogy mentem! Egy nagy munkát a tervezettnél hamarabb befejeztünk, s kaptunk harminc nap szabadságot. Én azt egy lipcsei sörözőben töltöttem. Afféle segédpincér lettem, sok német felszolgáló bosszúságára. Azt hitték, besúgó vagyok, mert olyan nincs, hogy valaki doktor létére söröskriglikkel szaladgál.
Bologna, Bécs, Kalsruhe – Budapest mellett e helyeken őrzik a legtöbb magyar vonatkozású, török kori térképet. Főleg Karlsruhe gyűjteménye lenyűgöző. Marsigli tábornok katonafőnöke, Bádeni Lajos ugyanis szintén igazi térképbolond volt, lerajzoltatott minden várat, erődítményt. Főleg Nagy-Magyarország területén, ahol évekig harcolt a török ellen. Az ő gyűjteménye aztán tényleg gazdag, de Balla Györgynek – aki szülőfaluja tiszteletéül felvette a Kisari előnevet – mégis László deák térképe a legfontosabb. Ez volt az első, igazán komoly magyar térkép, az esztergomi hercegprímás titkára 1528-ban rajzolta, s több mint ezer név szerepel rajta!
A Kékes neve nem volt rajta, de akkor, amikor kétezer-ötszáz méteres hegyeink voltak, ki törődött egy 1015 méteres hegyecskével? Vagy már akkor is csak 1014 méter volt?
– Amikor 1955-ben létrejött a Varsói Szerződés, a térképeken a magassági adatokat az addigi trieszti (Adriai-tenger) alapszint helyett a kronstadti (Finn-öböl) szerint kellett Magyarországon is számítani – avat be a titokba Balla György. – A két tenger közt 67,5 centi a különbség, s mivel ötven centitől felfele kerekítenek, a magyar hegyek is magasabbak lettek. Az öreg kartográfusok mondták is: hála a nagy Szovjetuniónak, mert ha fölfele is, s csupán egy méterrel is, de mégiscsak megnövelte Magyarország területét. Ezért van a Kékes magassági kövén 1014, a térképeken viszont 1015 méter.