Szerva itt, iskola ott

Másfél év alatt negyedik igazgatóját fogyasztja a szentesi Horváth Mihály gimnázium, illetve a vele akkor összevont Boros Sámuel szakközépiskola – kopogjuk le, a jelenlegivel mind a tantestület, mind a fenntartó megye nagyjából elégedettnek tűnik. A drámai tagozatáról elhíresült gimnáziumot a város három másik középiskolájával együtt tíz éve Szentes azért adta át a megyének, hogy a fenntartás költségei ne terheljék. Másfél éve a fenntartó Csongrád megyei közgyűlés kettesével összevonta a középiskolákat: a Borost a Horváth Mihállyal, a Zsoldos szakiskolát a Pollákkal. Az összevonás elsődleges indoka az volt, hogy megtakarítást érjenek el, az alkalmat a megye arra is kihasználta, hogy mindenhol igazgatót cseréljen.
A Horváth Mihály gimnáziumban a hét éve igazgató Bácskainé Fazekas Mártát váltotta le a közgyűlés. Távozásával megszűnt a stabilitás, az érkező új igazgatókat sem a tantestület, sem a tanulók nem fogadták szívesen, aminek elsősorban a drámaisok adtak hangot. A megromlott légkörben az első igazgató lemondott, a másodiknak nem hosszabbították meg a szerződését, miután ő nem hosszabbította meg az ellenállásban főkolomposnak kikiáltott, óraadó drámatanár szerződését; a harmadik igazgatót nyáron, közös tanár-diák tüntetés után, mindenki ellenére nevezték ki – ő még azelőtt összeveszett a megyével, hogy betette volna a lábát az iskola épületébe. A jelenlegi, negyedik igazgató akkor került posztjára.
A másik két intézményben sem volt eseménytelen az elmúlt másfél év, a nyáron kinevezett igazgató itt is lemondott, állítása szerint megfenyegették.
Mivel a megye jobb-, míg a szentesi vezetés baloldali, könnyen elképzelhető, hogy a sorozatos botrányok miatt is határozott úgy a város önkormányzata, hogy visszakéri az iskolákat. A megye köteles átadni azt az intézményt, amiben a tanulók legalább fele szentesi, ezért a Horváth–Boros páros biztosan Szenteshez kerül – amennyiben ezt a város valóban kéri majd. Az irányításon kívül mást nem nyerhet Szentes, hiszen a fenntartás költségei őket terhelnék. A Zsoldos esetében pályázaton nyert fejlesztések vannak kilátásban.  Mivel a gépészeti képzés fejlesztendő területnek számít a Dél-Alföldön, már eddig is értékes eszközöket tudtak beszerezni. A Zsoldos–Pollák páros esetében ráadásul az itt tanuló szentesiek aránya sem éri el az 50 százalékot. A tárgyalások csak most kezdődnek: Szentesnek is döntenie kell, hogy hajlandó-e évente kicsengetni azt a 70-80 millió forintot, amibe az intézmények fenntartása kerül.