Lépéskényszer

Az eladósodó kistelepülések helyzete azért is különösen nehéz, mert tartalékaik nincsenek, sem eladható ingatlanjaik, továbbá nincs saját bevételük, és náluk érződik leginkább a normatív támogatás rendszerének visszássága, azaz, hogy a kötelező feladatok ellátását egyre kevésbé fedezik a fejkvóták.
– Két út van előttünk. Magyarország évek óta nem tudja eldönteni, merre induljon – magyarázza a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára, Zongor Gábor. – Vagy minden település közvetlenül ellátja az adott feladatot – akkor ezt meg kell finanszírozni –, vagy oda kell telepíteni a feladatot, ahol ésszerűen, racionálisan el lehet látni. Akkor azt a problémát kell megoldani, hogy az a polgár, aki távolabb került a szolgáltatástól, hogyan jusson hozzá. Magyarországon a politika nem tudta eldönteni, melyik úton akar menni, egyszerre mindkettővel próbálkozott.
Országos átlagban ugyanis az önkormányzatok költségvetésének negyven százalékát fedezik a normatív támogatások, hatvan százalékot a saját bevételek. Ahol azonban nincs jövedelme a lakosságnak, nincsen versenyképes vállalkozó – azaz nincs helyi adóbevétel –, ott kizárólag a normatív támogatásból „él” a község, ami azt is jelenti, hogy az elvonások akár a teljes költségvetés tíz százalékát is kitehetik.
– Pénzügyi szempontból ezek nem igazi önkormányzatok – véli Zongor Gábor. Ha kapnak támogatást, akkor nyújtanak közszolgáltatást, ha nem, akkor nem. Ezért lenne sürgető a régen ígért átalakítás.