Melegváltás a gyulai fürdőben

A kinevezett új igazgató, Kovacsics László több hasonló intézményt is üzemeltet – de hogy hányat, már arról sem tudnak megegyezni a vitatkozó felek: van, aki szerint ötöt, más szerint csak kettőt. Amint az igazgatói székben találta magát, hamar sajtótájékoztatót tartott, amelyen ismertette a volt direktor bűneit: magas fizetések a vezetőknek, alacsony a fizikai állománynak; túl sok vezető, túl kevés takarító; gyanús telefon-előfizetések olyan emberek számára, akiknek nem sok közük volt a fürdőhöz; számolatlan ingyenjegy. A gyulai közvélemény először inkább Cséfán pártját fogta volna, azonban a napvilágra tárt bibik legalábbis megosztották az embereket: és bár Cséfán is tartott sajtótájékoztatót, a köz véleménye már nem is számít igazán, hiszen a gyulai képviselő-testületnek van döntési joga a kérdésben. Ők pedig már döntöttek.
A történet legérdekesebb része éppen ez: a polgármester ugyanis saját pártját is meglepte. A képviselők bementek a közgyűlésre, és jelentős részük ott szembesült vele, hogy minden előkészítés nélkül dönteniük kell Gyula talán legfontosabb intézményének vezetőjéről, úgy, hogy mindösszesen egy órájuk van a régi igazgató menesztésére, az új jelölt meghallgatására és személyének elfogadására. Zárt ülésen, a nyilvánosság kizárásával. Ilyenkor azért az emberben felvetődik, hogy valóban lenne értelme büntetőjogi felelősségre vonni az önkormányzati képviselő-testületeket elrontott döntéseikért. Hátha akkor legalább két óráig gondolkoznának.