Legyen egy napra mindenki lovag!

A kaposvári Traianus Lovagrend, folytatva a régi római hagyományokat, nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy segítse a rászorulókat. A 2002-ben alakult szervezet nem hivalkodik puccos egyenruhákkal, lovaik sincsenek már, mint egykori elődeiknek, jó szándékból és tenni akarásból azonban nincs hiány a rendben.

– A legtöbb lovagrend a hagyományőrzést tűzte zászlajára, mi viszont úgy gondoltuk, a karitatív munkára helyezzük a hangsúlyt – magyarázza Szikra László, a lovagrend vezetője. – Nagyon sokan kerülnek átmenetileg vagy hosszabb időre nehéz, gyakran kilátástalan helyzetbe, s ilyenkor jól jön a segítő kéz. A lovagrend tagjai hétköznapi emberek, akik élik a mindennapjaikat, s ahol tudnak, segítenek. Ha találkozunk valakivel, akinek a sorsa megszólít bennünket, akkor „csatarendbe szerveződünk”, hogy segíthessünk.

A Traianus Lovagrend az elmúlt években rendszeresen szervezett ételosztást, gyűjtöttek beteg gyerekeknek, egyebek mellett egy leukémiás gyermeket nevelő házaspárnak. Legnagyobb rendezvényük az a májusi fesztivál volt, ahol iskoláknak, közhasznú szervezeteknek, alapítványoknak gyűjtöttek egy egész napos rendezvény keretében. – A megmozdulás mottója az volt, hogy mindenkinek legyen évente legalább egy lovagias cselekedete, mindenki legalább egy napra legyen lovag, és segítsen. Több mint 30 szervezetnek gyűjtöttünk, s a sikeren felbuzdulva, jövőre is megszervezzük az akciót – mondja Szikra László, aki szerint a gazdasági válság ellenére a legtöbben úgy gondolják: ha tudnak, segítenek. Sok kicsi sokra megy alapon a legkisebb összeg is számít, és sokszor a gesztus, a jó szándék legalább anynyit ér, mint a pénz, amit adnak.

– Fontos, hogy tudják az emberek, nincsenek a bajban egyedül. Ha kell, mindig van egy segítő kéz. Ezt nyújtja a rászorulóknak a Traianus Lovagrend, amelynek bárki tagja lehet, aki fontosnak érzi mások segítését, és eddigi életével, munkájával már bizonyította, hogy méltó a lovagi címre. Mert lovagokra a XXI. században is szükség van!