Már így is fizethetünk

Érdemes hangsúlyozni, hogy a qvik magyar fejlesztés. Ha Magyarországon élünk, és innovációkban gondolkodunk, akkor legyünk csak büszkék egy-egy magyar fejlesztésre, főleg, ha az még jó is. De kezdjük az elején – kezdi a magyarázatot Hortobágyi Ágoston. 

A digitalizáció térhódításával soha nem látott mennyiségben állnak rendelkezésünkre adatok. Ezeknek köszönhetően nagyon sok értékes információ birtokába juthatunk, melyekre érdemes támaszkodni, arról nem is beszélve, hogy mára életünk fontos szereplőjévé vált a mesterséges intelligencia. Mesterséges, tehát ember alkotta, de adatokra van szükség ahhoz, hogy tanítsuk. És máris elérkeztünk az új fizetési megoldás fejlesztésének a szükségességéhez: általa a magyar gazdaságban, a magyar piacon keletkező, a fizetésekhez kapcsolódó rengeteg adatot és információt itthon, az országhatáron belül lehet tartani. Bár személyes információkat nem tartalmaznak, de a fizetési, vásárlási szokásainkat például nyomon követik. Ezeket az adatainkat jelenleg két amerikai bankkártya-kibocsátó világcég, a Mastercard és a Visa használja. A QR-kódos fizetés azért is lehet olcsóbb, mert abból kihagyhatók ezek a társaságok. A vásárló azonnali utalással, közvetlenül az eladónak fizet. Az összeg másodperceken belül megjelenik azon kereskedők és szolgáltatók bankszámláján, akik csatlakoztak a rendszerhez.

Több marad a vállalkozásoknál 

A kártyához képest tehát nem a kényelemben hoz majd újdonságot a qvik, hanem a kereskedők számára jelenthet olcsóbb digitális fizetési megoldást. Jelenleg Magyarországon ugyanis leggyakrabban bankkártyával fizetünk, ami a vevő számára díjmentes. Nem díjmentes azonban a kereskedelmi szektornak, melynek szereplőit ma már jogszabályok kötelezik arra, hogy digitális elektronikus fizetési lehetőséget is biztosítsanak. A kisebb kereskedők akár 3-5%-os díjat is felszámolhatnak a kártyahasználat után a bankkártya-társaságoknak, illetve a bankoknak, hiszen valahogy fönn kell tartani ezeket a rendszereket, az úgynevezett POS-terminálokat. 

Nézzünk egy példát: ha egy kereskedő kiírja, hogy mondjuk 100 forint nála a paradicsom, és mi bankkártyával fizetünk, akkor nem száz forint érkezik a számlájára, csak 97. Ha naponta ezt több százan megcsinálják, akkor a több száz vásárlás után fizeti meg ezt a büntető adórendszert fenntartó díjat. Az új magyar fejlesztésnek is van csatlakozási díja, egy minimális költsége, de az tökéletesen tervezhető. Ettől kezdve jelentős összeg maradhat a hazai vállalkozásoknál. Nem csak azért hasznos tehát az új fejlesztés, mert az adatokat Magyarországon tartja, de a hazai gazdaságot is élénkíti. Ha az üzenetek célba érnek és mindenki megérti, hogy a qvik a hazai kereskedelmi szektort támogatja, akkor viszonylag gyors elterjedést várok – válaszol a felhasználók számát firtató kérdésre Hortobágyi Ágoston. 

Biztonságos a QR-kód? 

A rendszert ember alkotta, ezért nyilván mindig van egy minimális esélye annak, hogy előfordulhatnak informatikai vagy adatbiztonsági problémák. Ugyanakkor egy digitális rendszerből való adatlopást még mindig jobban ki lehet védeni, mint mondjuk a készpénzét, ami sokkal könnyebben elemelhető a kasszából. A bankszektorhoz kapcsolódó digitális fejlesztések során számtalan szabálynak kell megfelelni. A fejlesztőcégek folyamatosan tesztelnek. Jelenleg azt gondoljuk, hogy ez a rendszer biztonságos. A sérülékenységet többnyire maga a felhasználó okozza, amikor például egy kamu SMS-re válaszolva önként megadja az adatait. 

Felnőni az új megoldásokhoz 

Az ifjabb generáció már otthonosan mozog ebben a környezetben, de vajon a hazai felnőtt-társadalom milyen digitális készségekkel rendelkezik? – No, hát ez a vesszőparipám – mondja mosolyogva a digitális stratéga. Mostanában sokat foglalkozom nem is a gyermekek, hanem a szülők képzésével. A társadalmunk digitális felkészültsége most kicsit olyan, mint a gazdasági olló. Vannak a rendkívül felkészültek (köztük a nagyon fiatalok), és vannak olyanok – közép- és nagyvállalati vezetők –, akik a gazdaság tényleges üzemeltetői, döntő pozícióban vannak, mégis meglehetősen felkészületlenek, és nagyon vegyes a tudásuk. 
Úgy tűnik, hogy digitális megoldásokat fejleszteni jól tud a világ, edukálni azonban már kevésbé – összegez Hortobágyi Ágoston. Az elkövetkező 5-10 év feladata, hogy ne csak a fiatalokat, hanem a társadalom legszélesebb körét okítsuk arra, hogyan kell élni egy fejlett digitális társadalomban.