Felmutatják a példaképeket

Már az első emléknapon, 2001. február 25-én megfogalmazódott Horváth Bélában, hogy díjat alapítson a kommunizmus idején üldözött egyházi személyeknek. Atyai jó barátja volt Gyurkovics Tibor, sokat beszélgettek az író budapesti lakásán, ahol ketten fogalmazták meg a díj célját és tartalmát. A következő évben már át is nyújtották a Hit Pajzsát, első alkalommal Bolberitz Pál teológusprofesszornak. 

A Hit Pajzsa Díjat élő egyházi személyeknek ítélik oda, és évente egy ember kaphatja meg. Horváth Béla lapunknak hangsúlyozza, hogy a kitüntetés mára „országos hírnévre szert tett, komoly elismerésnek számít”, és egyházi körökben is egyre inkább elfogadják. Korábban Mádl Ferenc és Schmitt Pál köztársasági elnökök, manapság Erdő Péter és más egyházi vezetők is részt vesznek a február 25. idején tartott átadó ünnepségen. Eddig jellemzően olyan egyházi személyek kapták meg a díjat, akik széles körben kevésbé ismertek, de főpapi tisztséget betöltőknek is odaítélték már. Idén is egy aktív főpap veszi át, aki – amint Horváth Béla fogalmaz – „hitvédelmet is folytat, markánsan kiáll a közéletben a katolikus hit mellett”. 

Néhány héttel ezelőtt jelent meg Horváth Béla legújabb könyve Krisztusba kapaszkodva címmel. A szerző szerint „akik megkapták a díjat, csendes, szerény emberek, ritkán nyilatkoznak, keveset beszélnek, megpróbáltatásukat nem verik nagy dobra. A mai kor divatja szerint nem celebeskednek. Gyakran szűkebb környezetük, plébániai híveik sem tudják, milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül a Rákosi–Kádár-diktatúrában, az egyházüldözés évtizedeiben. Az emberek meghalnak, új generációk születnek, az emlékezés megkopik, ezért kell felmutatni a példaképeket napjainkban is.” A korábbi, kisgazdapárti országgyűlési képviselő azt is hangsúlyozza, hogy mindannyian­ „egyenes gerinccel, megalkuvást nem ismerve, nemzeti elkötelezettséggel álltak a kommunista diktatúra viharában, a Rákosi–Kádár-korszak elnyomó, vallás- és egy­ház­lenes borzalmaiban”. 

A kötetben a szerző nemcsak a Hit Pajzsa Díjjal kitüntetettek életét, hanem a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési vitát is ismerteti, dokumentumokat is közölve. A parlamenti napló szó szerinti szövege is olvasható benne magyarázatokkal. „A könyv bemutatja a mintegy fél évig tartó parlamenti vitát és a bizottsági üléseken elhangzottakat, valamint a baloldali és a liberális képviselők ellenállását azért, hogy ne legyen ilyen emléknap. A kötet tehát kortörténeti dokumentum az akkori időszakról. Éppen huszonöt éve, 2000. február 4-én kezdeményeztem a parlamentben a kommunizmus áldozatainak emléknapját, és most érett meg bennem, hogy közzéteszem az akkori hozzászólásokat és a döntést, csonkítatlan szövegekkel” – fogalmaz Horváth Béla. 

Az Országgyűlés alelnöke, Latorcai János az előszóban arra emlékeztet, hogy – bár Horváth Béla a kilencvenes évek elejétől küzdött az áldozatok rehabilitációjáért –, a rendszerváltást követően egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Országgyűlés elfogadja a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló előterjesztést. A politikus véleménye szerint a „kötet arra is lehetőséget ad, hogy negyedszázad távlatából visszatekintsünk arra, micsoda parázs vita alakult ki az emléknap körül, hogy a kommunista és balliberális értelmiség egy része miként mentegette vagy relativizálta az előző rendszer bűneit”. 

A Horváth Béla által a könyvben közölt dokumentumokból kiderül, hogy kik voltak azok – az akkori ellenzéki – képviselők, akik nem szavazták meg az emléknapot. Kérdés persze, hogy miért nem. „Abban az időben még sem itthon, sem az ­Európai Unióban nem foglalkoztak olyan mélyen ezzel a témakörrel, mint manapság. A liberális sajtóban nagy támadásokat kaptam, de határozottan képviseltem a véleményemet, hogy a kommunizmus áldozatait is rehabilitálnunk kell. Mindig azt mondtam, hogy a nácizmus és a kommunizmus áldozataival kapcsolatban ne legyen számháború, hiszen minden egyes emberélet egyaránt fontos. Azt is fontosnak tartottam és tartom ma is, hogy mindegyik XX. századi diktatúra áldozatairól meg kell emlékeznünk. Ma már ez az iskolákban és a közéletben is működik” – mondja lapunknak Horváth Béla.