Élő és lélegző örökségünk

A megközelítőleg százötven éve kialakított romantikus tájkép otthont ad a több mint 13 ezer fajt és változatot bemutató, egyedül­állóan gazdag élőnövény-gyűjteménynek. A Vigyázó család egykori kastélykertjeként ismert, 27 hektáros (ebből 22 hektár látogatható) területen bemutatott élővilága élményt nyújt, s szüntelen újdonsággal kecsegtet. A főbejárattól a Kúria felé indulunk Fráter Erzsébet kertvezető és Lunk Gergely főkertész társaságában, akik annak jelentőségéről mesélnek, hogy a vácrátóti kertet a fertődi Ester­házy-­kastély, a Fehérvárcsurgói Károlyi Kastélykert és Arborétum, a Gödöllői Királyi Kastély mellett immár európai kulturális örökségként is jegyzik. 

– A birtokot 1871-ben vásárolta meg Vigyázó Sándor, a széles műveltségű nagyszerű hazafi – kezdik a kert történetével. – A régi kastélyt eklektikus stílusban átépíttette. A hozzá tartozó terület átalakítására a József főhercegnek dolgozó Jámbor Vilmost kérte fel. Band Henrik főkertész irányítása mellett így alakult ki a ma is látható romantikus tájképi stílusú kert. E történelmi múlt megőrzésének felelőssége, cselekedetekben szintén megmutatkozó szándéka tette azt lehetővé, hogy bekerüljünk a rangos szervezet tagjai közé. 

– Bár a botanikus kert foglalkozik növényszaporítással, nem ültethetjük be például a Nagy-rét tágas tisztását fákkal – mutatják a Kúriá­val szemben. – Az eredetileg kialakított stíluselemek – tagolt felszín, tó- és útrendszer – történelmi jellegének tiszteletben tartásával lehetséges alakítani a tájat. Szép kihívást jelent mindannyiszor, hogy ehhez az élő-lélegző örökséghez miként nyúljunk. Például most a 140 éves vízimalom-épület állagmegőrző felújításán törjük a fejünket.

A kertet Vigyázó Sándor a halála után roppant nagy vagyona részeként a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. A második világháború a csodálatos szépségű területen borzasztó pusztítást hozott. 1952-ben itt alakult meg az MTA Botanikai Kutatóintézete a kastélykertben, azóta ez a kettő kéz a kézben halad, fejlődik. Ámbár az '50-es évek állapotának súlyosságát jól érzékelteti, hogy a botanikus kertet csak 1962-ben, egy évtizednyi helyreállító munkálatokat követően tudták megnyitni a látogatók előtt. 

– Ezek a terebélyes kőrisek (a legnagyobb közülük 34 méter magas), tölgyek, bükkfák a kerten keresztülhúzódó Sződrákosi-patak ligeterdőjének részei – mutatja Lunk Gergely. Az üvegházak mellett haladunk el, amelyek értékes gyűjteményeket óvnak, védenek: a kaktuszok és pozsgások, orchideák és broméliák, illetve a patakon túli épületben a pálmák kaptak helyet. 

A hely szépsége is hívogató, évente százezren lépik át a kert kapuját. Az egész éves nyitvatartáson belül a rendezvényeket, programokat az aktuálisan virágzó növényekhez, valamint a jeles napokhoz és a látogatói igényekhez igazítják. Tartanak beporzónapokat, szerveznek szabadtéri koncerteket, vezetnek tulipános vagy rajzás idején szentjánosbogár-sétákat. Az őszi lombszíneződés, a téli havas kert látványa, madárforgatagának élménye megmelengeti a természetbarát emberek szívét. 

A növényzete miatt sötétre színezett tó tükrén zöldes molnár­poloskák úszkálnak – az itt rendszeresen megtartott Természetművészeti Nyitott Műhely célja, hogy a botanikus kertet összekösse a képző­művészettel. Emellett a Magyar Írórezidencia Program részeként fogadják a természetben inspirációt kereső művészeket. Az irodalom más módon szintén jelen van: a növénynevek mellett megállító­táb­lákon rímes sorokat is olvashatunk barangolás közben. 

– Minden év valami újat hoz, szüntelen akadnak megoldásra váró feladatok – mesélnek a páratlan látvány mögötti munkáról. – A tavalyi évben a tó tükre a virágzó lótuszok miatt rózsaszínben tündökölt. Bár most csak a tiszta vízfelszínt látjuk, él még a növény, de jelentősen gyengült a vitalitása. Az okot még nem értjük. Idén a magnóliák elfagytak, négy pálmánk viszont kiköltözött – mutatják a Rendszertani Gyűjteményben. Az ágyásokat talajtakarással védik a melegtől és a kiszáradástól, a füvet magasabbra hagyják nőni a fák között, hogy jobban szigetelje a talajt, ezáltal kevesebb legyen a vízveszteség. 

A botanikus kertek jelentősége napjainkban felértékelődik. A korábbi élményszerzés-, oktatási és kutatási szerepükön túl menedéket nyújtanak növényfajok számára, köztük sokszínű állatvilág lel otthonra. A vácrátóti terület természetvédelmi-­fajmegőrzési, génbanki céllal is működik, emellett a környezeti nevelés fontos bázisintézménye: a látogatók talán magukkal visznek valamit abból a fontos üzenetből, hogy a biológiai sokszínűség az élet alapja és biztosítéka a Földön.