Híres hegy a Badacsony

A legenda szerint Krisztus urunk és Szent Péter gyalog bejárta a Földet. Vándorlásuk közben megpillantották a Balatont. Arra jött egy öreg halász, akitől az Úr inni kért: adj innom, mondta. A történet lényege – ki nem találnák – ez a két szó, vagyis az „adj innom”. Ami latinul úgy hangzik: Da Bibere. Némi szépséghibája a legendának, hogy latinul sem az öreg halász, sem Jézus nem beszélt, de mégis, a közeli Cserszegtomajon, egy kelta sírban talált amfora oldalán ez a felirat olvasható: „Da Bibere”. Hogy volt, s mint volt – ki tudja már. Mindenesetre a Balaton környékén máig kap inni a vándor…

A Da Bibere nevet az ezredfordulón megalakult Zalai Borlovagrend viszi tovább. Kincstárnokuk, Seffer Imre hol másutt, mint munkahelyén, Vonyarcvashegy központjában, a főút mellett található, 220 éves, boltíves pincében vár. Az évszázados falak a Festetics családi birtok emlékeit őrzik, a pince maga pedig a Vonyarci Pincészeti Szövetkezeté. Félszáz éve működnek, a tagok ide hozzák szőlőjüket feldolgozásra vagy pedig az immár kész bort értékesítésre. Valamikor több mint ötszázan voltak, ma alig nyolcvanan. Az biztos: nem ennyi gazdához való a pince, amelybe akár ötezer hektó bor is befér. A régi szárnyban sorakoznak a termetes fahordók, az újba kerültek az új módit megjelenítő rozsdamentes tartályok. Fele-fele arányban állnak – nem egy közülük üresen… Ahogy kell, végigkóstoljuk mind a hétféle bort, hibátlanok, zamatosak; a Cserszegi Fűszeres errefelé nem illatos, viszont különleges, mandulás íz marad utána a szájban.

– A bazaltos talaj teszi – mondja házigazdánk, büszkén töltögetve poharainkat. De aztán megtudom, tulajdonképpen már csak a lendület viszi tovább a pince életét, a megmaradt tagok szőlősei termik a bort, annak meg kell a hely… Háromszáz forint körül kínálják literét, amiből gazdálkodni nem lehet, s hogy elmenjen az élettől is a kedvük, hát a szomszédos üzletlánc 170-et kér a bor literjéért…

Aztán megtudom, hogy a termőterületeknek az éghajlat alapján három besorolása létezik az EU-ban. Az északi régió országai A-t mondtak, a gyenge cukorfok miatt ők jelentősen cukrozhatják a boraikat. Mi, rendkívül ügyesen, a legdélibb országokra kitalált C-be jelentkeztünk, míg például a tőlünk délebbre lévő Szlovénia bölcsen a B-t választotta.

– Mi következik mindebből?
– Hát csak az, hogy egy esős, hűvös nyár után készült bor minden száz literjébe a szlovének hat kiló cukrot tehetnek, mi pedig csak hármat, aminek eredményeként az is lehet, hogy meg sem indul az erjedés. A tavalyi év időjárása katasztrofális volt, nem akarok jósolni, de a 2010-es évjáratból nem lesz bor azokkal a három kilókkal…

Pár kilométerrel odébb és egy emelettel feljebb, vagyis Badacsonytomajban, a Római úton található a hegyvidék legújabb borászata, amely megjelenésével alapos vihart kavart. Ugyanis Badacsony, tóra néző lejtőjén, a Kisfaludy- és a Szegedy Róza-féle házakkal egy magasságban, a régi présházak és villák között, sőt az egykori Bormúzeum öreg, bazaltkő homlokzatú épületének a helyén, egy errefelé még soha nem látott épületegyüttes nőtt ki a hegyoldalból.

A három elemből álló, összesen másfél milliárdos beruházásból borfeldolgozó üzemet, látványpincét és borhotelt épített a Bazaltbor-Badacsony Kft., amely cég lényegében egyetlen fiatalembert: Laposa Bencét jelenti. Ő az, aki már az épületekkel is ki akarta fejezni, hogy a harmadik évezredben talán illő lenne valamilyen módon megújítani a borászatot. Valószínűleg ő is építhetett volna boltíves, nemes penésszel borított, fahordós pincét, mi több, akár a családi örökség is erre biztathatta volna, hiszen édesapja, Laposa József tájépítő szakmérnök munkásságát a történelmi borvidékek megőrzésének, korszerű, mégis hagyománytisztelő fenntartásának szentelte.