Holt lelkek kísértenek Barguzinban

Krimibe illő történet. Lassan két évtizede tart a vita, ha ezt egyáltalán vitának lehet nevezni. Kezdettől fogva óriási ellenérzést váltott ki az akadémiai tudósokban, hogy Szibériában Morvai Ferenc expedíciója megtalálta Petőfi Sándor földi maradványait. A napokban meglepő hírt hallottunk: Kovács László, az MTA Régészeti Intézetének igazgatóhelyettese a Magyar Nemzeti Emlékhely- és Kegyeleti Bizottságot, illetve Göncz Kinga külügyminisztert arra kéri, hogy kegyeleti okok miatt a "női" leletet mielőbb vitessék vissza a barguzini temetőbe.
A Petőfi Bizottság számára most derült ki, hogy 2004. október 7-én Kovács László Barguzinban járt, és az ott felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint 37 fős hallgatóságának (köztük több háborús veteránnak) arról beszélt, hogy Petőfi valószínűleg Törökországba menekült, de ott sincs nyoma, Morvaiék törvénytelenül vitték ki a csontokat, melyekről már biztosan lehet tudni, hogy egy nő csontjai voltak. Egy másik "ellendrukker", Eduard Viktorovics Demin a műszaki tudományok kandidátusaként (!) azt mondta el, hogy a temetőben fertőző betegségben meghalt embereket temettek el, ezért vissza kell vinni a maradványokat; de a barguziniak továbbra is ismerkedjenek csak Petőfi munkásságával - hogy minek, arra nem tért ki. A település polgármesteri hivatalának vezető helyettese felvetette: a Petőfi utca nem viselheti tovább ezt a nevet. A pravoszláv és buddhista papok is követelik a csontvázat, mert az expedíció megbolygatta a temető nyugalmát, és azóta holt lelkek kísértenek a faluban!
A Külügyminisztériumnak küldött válaszában a Petőfi Bizottság megjegyezte: sem az MTA, sem a barguzini önkormányzat felhatalmazásáról nincs tudomásuk a csontok visszaszállítása ügyében. Annak idején az összes előírt engedéllyel rendelkeztek, köztük az illetékes járványügyi hatóságéval is. Az eredeti megállapodás szerint akár Petőfi csontjai, akár nem, a végső azonosítás után mindkét esetben vissza kell vinniük a leletet - bár határidőt nem szabtak. Mivel az MTA korábban szükségesnek tartotta a DNS-vizsgálatot, az ásatást végző szakemberek állnak elébe, de ezt éppen az MTA akadályozza meg, ezért húzódik az ügy. Miközben ragaszkodnak ahhoz, hogy a lelet "nő", érthetetlen módon régészeti kutatást szerveznek Segesvárra és tájékoztatót tartanak Barguzinban. Miért érdekli őket ennyire egy "női" csontváz, amilyenekkel amúgy tele vannak a múzeumi raktárak. A visszatemetés nem más, mint újabb megsemmisítési kísérlet.
Az egyik amerikai antropológus 1989 nyarán kijelentette: "Százötven éve 8 milliárd embernek kellett volna élnie ahhoz, hogy ennyi adat véletlen egyezést mutasson." A szakértőknek semmi kétségük nem volt afelől, hogy a lelet Petőfi Sándoré. A csontok biztonságban vannak, s titkos helyen várják az elfogulatlan vizsgálatot.