"Legalább két komposzthalmunk legyen..."

Jó tudni, hogy a műtrágyák kizárólagos használata számos veszéllyel jár. Egyebek mellett azzal, hogy alkalmazásukkal elhasználódik a talaj természetes szervesanyag-készlete, ami pedig a talaj biológiai életének, szerkezetének leromlásához, termőképességének csökkenéséhez vezet. Különösen az egy hatóanyagú műtrágyák huzamos használata kerülendő, mert azokból hiányoznak a fontos nyomelemek. Ugyanígy helytelen a túlzott műtrágyázás is, mert az már semmi többletet nem ad, sőt vannak esetek, amikor egyenesen csökken a termés mennyisége. Sokakat megtéveszt a nitrogén műtrágya növekedésre gyakorolt látványos hatása, aminek pedig - eltúlzott használata esetén - törvényszerű következménye a minőség romlása. (Igaz, ez utóbbi, az értékcsökkenés már kevésbé látványos, és nehezebben is érhető tetten.)
{p}Nincs abban semmi túlzás, hogy a jó komposzt - csakúgy, mint az érett szerves trágya - a legelőnyösebb tápanyag a növény növekedése és termésképzése szempontjából. A makro- és mikroelemeket harmonikus arányban tartalmazza, a talajt szerkezetjavító szerves anyagokkal is gazdagítja, használatát túlzásba vinni pedig szinte lehetetlen.
Nincs új a nap alatt: a komposztálásról már az 1883-ban napvilágot látott kertészeti tanácsadóban is olvashatunk. Ebből való a következő ajánlat: "Okvetlenül szükséges, hogy legalább két komposzthalmunk legyen, melyek közül az egyik használatra áll készen, a másik készülőfélben van."
A komposztáláshoz szükséges helyet kertünk félreeső, szélvédett, félárnyékos részén jelöljük ki. Érdemes megfontolni a régi szakkönyv tanácsát, és mindjárt két komposztgödröt kijelölni egymástól fél méter távolságra. Célszerű, ha egy méter széles, két méter hosszú és két ásónyomnyi mély gödröt készítünk. Ezt követően már el is kezdhetjük a töltését szerves hulladékkal. (A másik gödröt egy évig tartsuk üresen.) Célszerű, ha legalulra fűkaszálékot vagy gyomot terítünk jó vastagon. Ezután már minden mehet bele: a konyhai szerves maradéktól kezdve a kávézaccon át a lehullott lombig, a használhatatlan gyümölcsökig.
Húskészítmények, felvágottak romlásnak induló maradékát is nyugodtan komposztálhatjuk. Fontos, hogy húzzuk le róluk a műanyag héjat, és a komposzthalom belsejébe tegyük, mert lebomlásukhoz nagyobb hőre, illetve hosszabb időre van szükség. Ha csak vékony réteggel takarnánk őket, kellemetlen szagot árasztanának. Ugyanígy a már magot érlelt gyomoknak is a komposzt belsejében van a helyük, mert az ott képződött hőtől csíraképtelenné válnak a magvaik. Ennek ellenére okosabb, ha a gyomokat kikapáljuk és komposztra visszük, mielőtt még magot hoznának.
{p}Fontos, hogy ne tegyünk bele tarackot, erősen fertőzött növényi részeket és gyökérmaradványokat. A vesszőt, gallyat aprítsuk föl, amennyire csak lehet, és persze ügyeljünk, hogy semmiféle szemét, hasznosíthatatlan törmelék ne kerüljön oda.
A halomba gyűjtött szerves anyagot időnként forgassuk meg, szellőztessük át. A nyári nagy szárazságban tartsuk kissé nyirkosan, hogy az érési, átalakulási folyamatok akkor is végbemenjenek. Ugyanezért a téli nagy hidegben pedig takarjuk a komposzthalmot legalább tíz centiméter vastag földréteggel.
Egyéves gyűjtés-érlelés, majd ezt követő egyéves érlelés (tehát összesen két év után) kiváló minőségű komposztot nyerünk. Ennek megfelelően tehát a második évben csak érlelődik a komposztunk, amikor már a másik komposztosgödörbe gyűjtjük a szerves hulladékot.
Az érett, jó kerti komposzt színére nézve olyan, mint a föld, állagát tekintve pedig mint a kifacsart szivacs: nedves tapintású, de nem lehet belőle több vizet kinyomni. Kétéves érlelés után úgy használjuk föl, ahogy az érett istállótrágyát szokás.