Hernyószőnyeg a Balaton-felvidéken

Ijesztő látvány volt, amikor mozgó szőnyeget alkotva vonultak a hernyók a lerágott fák alatt a következőkhöz. Rohamosan nőtt a falánk lények kártétele, s amikor már a nagy jelentőségű szőlőtermő és üdülőterületeket fenyegette, az önkormányzatok "riadót fújtak". A Káli-medence szőlőtermesztői azt tapasztalták, hogy - szerencse a szerencsétlenségben - a jó étvágyú hernyókat nem érdekli a szőlő, beérik az útjukba kerülő gyümölcsfákkal. A hernyókkal teli fák nem éppen kellemes látványától mindenki elborzadt, s attól tartottak az üdülőterületeken, ha beljebb tolulnak, a szokatlan jelenség elriasztja majd a fő bevételi forrást adó idegenforgalmat.
A megyei közgyűlés tehát az illetékes szakemberek és az érintettek részvételével Várvölgyön tanácskozást kezdeményezett. Az üdülőkörzet határán is megjelentek a kártevők, ráadásul kiderült róluk, hogy érzékenyebb bőrű embereken a hernyó szőrei lassan gyógyuló, ekcémaszerű kiütéseket okozhatnak. Nem volt teljesen váratlan az invázió, hiszen a Bakonyerdő Rt. erdeiben töméntelen tojástelepet észleltek, így következtetni lehetett a lárvatömeg várható nagyságára. A részvénytársaság 31 ezer hektárját fertőzték meg a hernyók, és mindössze ötezer hektáron tudtak védekezni légi úton elvégzett permetezéssel. Ennyire futotta az anyagiakból és az FVM segítségéből. A tanácskozáson fel is vetették a kormányzati felelősséget, és kezdeményezték, hogy a nyár végén elkészülő szakmai felmérés alapján készítsék elő a jövő évi hatékony védekezést. A programot a szakmabelieknek meg kell vitatniuk, mielőtt a kormány elé kerülne.
{p}Kováts Zsolttól, a Zala Megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Szolgálat munkatársától megtudtuk, hogy a riadalmat az Erdei gyapjaslepke (Lymantria dispar) okozta. Az eurázsiai faj Észak-Skandinávia kivételével egész Európában, Észak-Afrikában és Ázsia nagy részén megtalálható. Észak-Amerikába kísérleti céllal 1869-ben vitték. Kiszabadult és elterjedt. Kártételének mértéke ott nagyobb, mint eredeti hazájában. Érdekesség, hogy amerikai kutatók az 1930-as években hazánkban, magyar szakemberek segítségével, begyűjtötték a fürkészdarázs és a fürkészlégy petéivel fertőzött gyapjaslepkebábok ezreit, s az USA legfertőzöttebb területein helyezték el őket. A gyapjaslepke túlszaporodását ilyen módon sikerült megfékezni.
A kártevő tízévenként szaporodik el nagy mértékben, 1994-ben fordult elő utoljára. A legnagyobb kártételt a hatvanas évek derekán okozta. A kártétel jól előrejelezhető, s ez nem is maradt el: a Veszprémi Egyetem keszthelyi Georgikon Karán Bozzai József professzor tavaly figyelmeztette a szakmát, a megyei növény-egészségügyi szolgálatok jelezték a várható fertőzést. Hogy miért éppen csak bizonyos helyeken szaporodott el túlzott mértékben, annak az a magyarázata, hogy a gyapjaslepke Magyarországon többé-kevésbé elkülönülő populációkat alkot. Legismertebb a középhegységi, amely körülbelül tízévenként okoz károkat az erdőkben és a közeli gyümölcsösökben.
A gyapjaslepke elleni védekezés legegyszerűbb módja, ha télen eltávolítjuk a fatisztogatás során a taplószerűen összetapadt tojáscsomókat. A fiatal hernyók ellen pedig a szerves foszforsav-észterek (Unifosz 50 EC), a klórozott-kénezett szénhidrogének (Thiodan 35 EC, Thionex 35 EC), kitinszintézis-gátlók és bacilus thuringinensis-készítmények használata ajánlott.A hernyók április 22-től június végéig falták a fák lombját, szokatlan módon még az útjukba került tűlevelűeket sem kerülték ki. Most már a bábozódás zajlik, s ezzel megszűnik az idei kártétel, az alvórügyekből kizöldülhetnek a fák. Augusztus végén, szeptember elején a lerakott petecsomók alapján a jövő évi veszélyt előre tudják jelezni a szakemberek. Hallgatni kell rájuk.