Üzenjük

R. István, Ócsa
A diólevél csírázásgátló vegyületet tartalmaz, oly mértékben, hogy a hagyományos kertművelésben a megszárított és porított levelekkel vagy forrázatukkal gyomfojtó hatást értek el. Azért nem ajánlják, hogy a komposztba kerüljenek az el nem bomlott diólevelek, mert a csírázásgátló hatás mindaddig - akár több évig is - megmarad, amíg a levelek teljesen le nem bomlanak. Zárt térben elvégzett komposztálással vagy a lebomlás gyorsításával - alginit, huminit, zeolit, riolittufa ásványi adalékokkal vagy magas nitrogéntartalmú szerves vagy műtrágyák (karbamid) hozzáadásával - azonban a nehezen bomló dió- és a hozzá hasonló füge-, vadgesztenye- és tölgylevelek is hamar elbomlanak, és így már visszajuttathatók a talajba.
Bár komposztadaléknak nem ajánlhatók a friss diólevelek, antibiotikus hatásuk révén mind a háztartásokban, mind a gyógyászatban nagy értéket képviselnek. Őszig, amíg zöldek, a levelek és a leveles hajtásvégek a tárolt gyümölcsök közé keverve gátolják a termés romlását okozó mikroszervezetek elszaporodását. Hagyományosan a tárolóverem, -láda vagy -kosár alját több rétegben betakarták kissé lankadt diólevéllel, majd rétegenként rakták az ép gyümölcsöt és a leveleket. Legfelülre több réteg levelet vagy leveles ágakat tettek. A diólevél között a gyümölcs hosszú ideig frissen megmaradt, és a színét, valamint a zamatát is jobban megőrizte.
A humángyógyászatban a májusban gyűjtött levelek a legértékesebbek, de a később szedettekben is jelen vannak - csak csökkent mennyiségben - a gyógyító vegyületek. A levelek forrázata vértisztító, vérhígító, vérnyomás- és gyulladáscsökkentő, emésztésserkentő és erősítő hatású ital. A népgyógyászatban gyomorfekélyre, gyomorhurutra és más idegi eredetű gyomorpanaszokra is ajánlották, hiszen esténként elkortyolgatva nagyon hatásos gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és nyugtató ital.
A diólevelet a fűszerek között is jegyzik, illóolaj-tartalmának, keserűanyagainak, jellegzetes színének és aromájának köszönhetően csaknem minden gyomorkeserű és ürmösbor meghatározó alkotóeleme.
Ahol több egészséges diófa van, ott nagyon ajánljuk, hogy ismerjék meg jobban egyik legértékesebb sokhasznú gyümölcsfánk sok-sok értékes tulajdonságát, amelyek közül most csak néhányat említettünk meg.

Honis Klára, Keszthely
Vöröshagymát házikertben csak öntözhető területen, jó szerkezetű talajokon ajánlott magvetéssel termeszteni. Ehhez ősszel áttelelésre, vagy nagyon korán tavasszal, amint a fagy felenged, vetik el a magokat a kert napos, védett területére, tápdús talajba. Az így meghajtatott hagymapalántákat májusban széttelepítik. Öntözéssel hamarosan szedhetők zöldhagymának, vagy őszre befejesednek. A magról termesztett hagymák azonban lágyabbak, kevesebb szárazanyagot tartalmaznak, tárolásra kevésbé alkalmasak. Friss fogyasztásra, salátának és savanyításra kiválóak, mivel ízük a dughagymáról nevelteknél kevésbé csípős, de édesebb. Magvetéssel az egyéves étkezési áttelelő fajták, a salátahagymák és a gyöngyhagyma termeszthetőek. Árutermelésre magvetésről nevelik a nagy szárazanyag-tartalmú tárolási hagymák (Makói CR, Makói fehér) dughagymáit is, amelyeket kora tavasszal elvetnek, majd júliusban takarítanak be. A dughagymákat következő tavaszi vetéssel a második év őszén szedhetik fel. A dughagymás telepítés kevésbé víz, tápanyag- és munkaigényes tehnológia, mivel itt gyorsabb a kihajtás, alatta kevésbé gyomosodik a talaj.

Pirkó Balázs, Dunabogdány
A kelkáposzta kevésbé érzékeny a fagyokra, mint a fejes káposzta. Legegyszerűbb tárolási módja, ha a fejeket a kertben egy jó mély barázdába tövükkel felfelé, szorosan egymás mellé rakják, és porhanyós földdel letakarják. Kemény teleken a takarást szalmával vagy lombbal megvastagítják. Földben a kelkáposzta tavaszig is eláll, sokkal frissebb és egészségesebb marad, mint tárolóban.