Magyar begyes a szelei háztetőn

Tápiószelén, bekanyarodva a József Attila utcába már messziről föltűnik az egyik portáról kimagasló karcsú galambdúc. Jó helyen járunk hát: itt él szeretett galambjaitól körülvéve Bujtás István ezüstkoszorús mestertenyésztő.

Házunk tájaJurányi Anna2004. 12. 10. péntek2004. 12. 10.
Magyar begyes a szelei háztetőn


Jöttünkre riadtan rebbennek szét a szebbnél szebb tollas csodák, ám gazdájuk - mint tyúkanyó a csibéit - kedvesen megnyugtatja övéit.  Kezébe vesz egy ritka példányt.
- Ez a Magyar begyes, ősi magyar galambfajta - magyarázza a házigazda. - Körülbelül harminc éve történt, hogy idős galambász barátom elhívott egy országos kisállat-kiállításra. Nekem rögtön ez a fajta tetszett meg. Azóta is hűségesen tenyésztem. De volt már Magyar tyúktarka, Magyar csirke és Magyar óriás fajtám is. Sajnos ezek kiveszőfélben vannak hazánkban, pedig kiválóak. Kár, hogy ezekről a nemzeti értékeinkről nem tanulnak a gyerekek az iskolában, de hát a tanárok sem igen ismerik az őshonos jószágokat. Tavaly Tápiószelén, a Blaskovich-napokon mutattam be állományomat.
- Hajdan az alföldi tanyákhoz és falusi portákhoz elválaszthatatlanul hozzátartozott a háztetőn turbékoló galamb éppúgy, mint a kapirgáló kendermagos tyúk, a legelésző magyartarka tehén vagy az ólban röfögő mangalica disznó - vetem közbe.
- A lerombolt tanyákkal, a fölszámolt önellátó családi gazdaságokkal együtt tűntek el. A galamb- és tyúktenyésztést is csak néhány megszállott tartja hivatásának. Fönnáll a veszély, hogy a külföldiek olcsón fölvásárolják hagyományos fajtáink megmaradt egyedeit, továbbtenyésztik és előbb-utóbb idegen tollakkal ékeskedve sajátjukként fogják elismertetni. Egy német tenyésztő például azért akart tőlem Magyar begyest venni, hogy az Ónémet begyessel párosítva kihozzon valami érdekes utódot, és azt sajátjaként tüntesse fel. Félő, hogy az uniós csatlakozás, a globalizáció nem segít megőrizni a magyar növény- és állatfajtákat, kiváló hungarikumainkat.
{p}
- Milyen tenyésztési eredményeire lehet büszke? - kérdezem a lakás falait borító oklevelek, díjak láttán.
- Legtöbb esetben kovácsoltakkal, feketékkel nyertem díjat, de már minden színt kikísérleteztem a kedvenc Magyar begyesemmel. Idén jött létre például a barna-fakó és a barna-kovácsolt változat, amely nagyon ritka. Legnagyobb sikerélményem talán az volt, amikor a Magyarországon különösen ritka sárga fajtát sikerült kitenyésztenem. Két sárga tojót sárga hímekkel tettem össze, de mind a négy galamb különböző vérvonalú volt - avat be a lelkes galambász a tenyésztés műhelytitkaiba. - Ezeknek vörös színű fiókáik születtek. A lényeg az, hogy egy-egy utódot elvettem a két pártól, amelyek összepárosítva, immár harmadik költésben, kiadták a gyönyörű sárga színt, amely a fejtetőtől a faroktollig egyöntetűen borítja a formás utódokat.
- Az őshonos fajtákon kívül még sokféle különleges színes galamb pompázik, tollászkodik ebben az udvarban, az ólak tetején és a háztetőn.
- Természetesen vannak díszgalambok, mint az indiai Lahora, vagy húsgalambok, mint a King. Ugyanakkor a röpszakosztály jellegzetes képviselői, a postagalambok is megtalálhatók tenyészetemben. Elsősorban a különleges látvány miatt kedvelem a tenyésztői munkát, de a galambhúst is szeretem. Pár hónapos korra kiderül, mi lesz az egyes példányokból, s ha nem ígéretes, akkor olcsón eladom vagy elfogyasztjuk. A galamblevest eleink a legfinomabb gyógyító ételként tartották számon.
- Ha erre vetődne egy uniós állat-egészségügyi szakember, vajon mennyire találná EU-konformnak ezt a tápiószelei galambudvart?
- Bízom benne, hogy nem buknék el a vizsgán.  Alapvető szempont, hogy mivel a galambnak nagy a helyigénye, egy helyiségben nem lehet sokat tartani, mert tönkremegy a tollazatuk, a szárnyuk, a farkuk. Ezért folyamatosan bővítem az ólakat. A betonaljzatot homokkal szórom fel, hogy ne szálkásodjon a tolluk. Az itató saját "újításom", és azt hiszem, EU-konform, mivel rozsdamentes anyagból készült. Állja a fagyot, a hőséget, a vegyszereket, az antibiotikumokat. Az üzletekben kapható műanyag itatók nyáron szétégnek, télen szétfagynak, nem lehet bennük vizet tárolni.
- Hobbi, hivatás vagy megélhetés önnek a galambászat?
- Elsősorban hobbi, mert gyönyörködöm bennük. Azután hivatás, mert feladatomnak tartom az őshonos magyar fajták megmentését. Megélhetés? Többnyire ráfizetéses a galambászkodás - legyint a rokkantnyugdíjas férfi, aki időnként biztonsági őri szolgálatot vállal kiegészítésként. - Akkor hoz valamit a konyhára, ha elmegyünk egy komolyabb nemzetközi kiállításra, bemutatunk tíz-húsz galambot, és el tudunk adni néhányat. Ilyenkor bekerülök a katalógusba, névvel, címmel, tenyésztési eredményekkel együtt. Egy monori kiállítás nyomán még Amerikából is megkerestek tojásügyben.
A fiatalok, az iskolások talán úgy ismerhetnék meg galambjainkat és más őshonos állatainkat, állapítja meg Bujtás István, ha népszerű kiadványok, iskolai, falusi kiállítások, rendhagyó tenyésztési foglalkozások segítenének benne.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek