Üzenjük

Paticska Lórántné, Szugló
A karácsonyi asztalon a méhviaszból készült gyertya Jézus Krisztus jelképe, amint saját magát elégetve-feláldozva árasztja a fényt mindenkinek, még azoknak is, akik nem fogadják be őt. Hagyományosan a Luca napján elvetett és karácsonykor már zöldellő búza közé állított méhviasz gyertya volt a karácsonyi asztalok dísze. A Megváltó születésének misztériumát így a természet gazdag tárházának eszközeivel elevenítették meg. Ezért a gyertyát ilyenkor csak tiszta méhviaszból készítették.
A viasz a dolgos méhek által cseppenként kiválasztott mézillatú anyag. A dolgozó méhek ebből építik fel jellegzetes sejtvilágukat, a lépeket. A hatszögletű sejtekbe hordják a mézet, és bennük cseperednek a következő nemzedékek is, így a lépek a méhek bölcsői és éléstárai is egyben. A méz kipergetése után melléktermék a méhviasz, amely a gyertyakészítés mellett gyógyításra is alkalmas. Mivel a tiszta méhviasz mézet és propoliszt is tartalmaz, azokhoz hasonlóan számtalan formában érvényesíthető gyógyító-fertőtlenítő hatása. A tiszta méhviasz nagy érték, ezért gyakran hamisítják, illetve olcsóbb adalékokkal - faggyúval vagy parafinnal - növelik a térfogatát. A valódit fel lehet ismerni a színéről, valamint enyhén édes, jellegzetes ízéről és illatáról. A valódi méhviasz ehető, nincs mellékíze, megrágva nem tapad a fogakra. A belőle készült vékony lapok áttetszőek, de nem átlátszóak. Szobahőmérsékleten a lapok szilárdan törnek, a kéz melegétől azonban meglágyulnak. A méhviasz ilyenkor gyúrható, de nem lehet szálat húzni belőle. Ha kemény tárggyal csíkot húzunk a méhviaszon, nem marad utána fényes nyom, megolvadva sem hagy a viaszcsepp zsíros foltot. A méhviaszból készült gyertya az égés folyamán nem kormoz, nem büdös. A levegőt kellemes mézillattal tölti meg, amely fertőtlenítő hatású is, és nagyon hangulatos.
A karácsonyi ételek közül a méz és a mézes sütemények a betlehemi kisdedre utalnak, máskor, mint egészség- és boldogságjelképek, a jövendőre szóló jókívánságokról szólnak. Ezért nagyon kedves ajándék minden mézes sütemény, mézsör vagy mézbor akár karácsonyra, újévre, lakodalomra vagy bármely jelentős alkalomra.

Tahi Viktor, Balassagyarmat
A szegények tömjénjének a mediterrán népek a rozmaringot nevezték, mivel a tengerparti hegyoldalakon vadon előfordult, és tömjénes illata, valamint számtalan gyógyhatása emlékeztette az ott élőket a méregdrága valódi tömjénre. A rozmaring füstjének - a valódi tömjénhez hasonlóan - antibiotikus, gyógyító-fertőtlenítő hatása régóta ismert. Ilyen célra a nagy járványok idején volt nélkülözhetetlen. Fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és nyugtató hatású illóolaját bedörzsölő szerként ízületi és reumás panaszok enyhítésére használták. A rozmaringolaj élénkítő, vérnyomásfokozó hatású is. Ilyen célra külsőleg fürdőolajként vagy bedörzsölőként használták, belsőleg mézben elkeverve vagy vörösborban megfőzve fogyasztották. Belsőleg azonban csak mértékkel ajánlható, és - vérnyomásfokozó hatása miatt - várandós kismamáknak egyáltalán nem ajánlják. Fűszerként egy kevés belőle azonban nem árthat senkinek. Egy-egy ágacska jó ízt és aromát ad a sülteknek és a paradicsomos ételeknek, jellegzetes kesernyés ízt a likőröknek.
A rozmaring cserépben is nevelhető, de csak fiatal korában. Később, ha nem elég nagy a földlabdája, és a talajban nincs elég mész, hajtásai elvékonyodnak, és hamar elöregednek.