Minden, mi a torhoz kell

Békéscsabán vidám zene szólt a hatalmas sátorban, ahol Hocz István két kiállítást is készített a város lakóinak: a disznótor és a borászat régi eszközeit mutatta be.

Házunk tájaBozsik József2005. 01. 07. péntek2005. 01. 07.
Minden, mi a torhoz kell


- Gyűjteményem úgy kezdett el gyarapodni - idézi fel a kezdeteket -, hogy egyszer a harmadik lányom elkísért az egyik munkámra, húsz éve foglalkozom ugyanis takarítással és költöztetéssel. A padláson találtunk egy szép lámpát. A tulajdonos nekünk adta, és kiraktuk a szekrény tetejére. Aztán gyűltek-gyűltek a lámpák, mígnem a szekrény teteje megtelt. Időközben egy szép fűszerdarálót is kaptunk ajándékba. Nekiláttunk a darálók gyűjtésének. Később tagja lettem a Kolbászklubnak, részt vettem a kolbászfesztiválon, amely a hagyományok őrzését szorgalmazza. Láttam az egyik tévéműsorban egy relikviakiállítást, és felötlött bennem: de hiszen nekünk ennél sokkal több van, ki is tudnám állítani. A disznótorhoz kapcsolódó régi eszközöket tavaly mutattam be először, a kolbászfesztiválon. Idén már hozzá tudtam tenni a borászati gyűjteményemet is. Nem véletlen, hiszen időközben tagja lettem a Borklubnak is - büszkélkedik Hocz István.
Nagyon sokan felajánlottak régiségeket, így került a kiállításra a százéves, háromszáz literes prés. Század eleji permetezőgépek sorakoznak az egyik padon. Láthatunk százéves, lendkerekes darálót is, amelynek csigáját lemezből készítették. Ilyet még a mai technikával is művészet lenne előállítani. Különlegesség a szőlészeti kacorkés, egy idős asszony ajándéka. A kacorkést a régiek a szőlő kacrozására és a zöldmetszésre használták.
{p}
A kiállításon XXI. századi emberek ismerkednek a XVIII. századi emlékekkel: mintha időalagútba kerültünk volna és visszamennénk kétszáz évet az időben, olyan hangulatot árasztottak a tárgyak.
- Lelkesít, hogy a hagyományokat ápolhatom ezzel a gyűjteménnyel. Nagy öröm, hogy az egyik lányom is itt van velem. Remélem, a következő nemzedék is így fogja őrizni eleink értékeit - hangsúlyozza az apa, aki beavat a csabai kolbászkészítés titkaiba.
A megyében vannak, akik arra esküdtek, hogy az asztalon kell gyúrni a kolbászt, míg mások a teknőre szavaztak. Van, aki arra esküszik, hogy perzselni kell a disznót, van, aki szerint kizárólag kopasztani szabad.
- Itt van a kopasztóasztal és a perzselő. Sok teknőt is kaptam. Magam például a családi hagyomány szerint "perzseléspárti" vagyok, a kopasztás nehezebb művelet.
- Mire a legbüszkébb? - kérdezem. Kalauzolóm kicsit elgondolkodik:
- Mindegyik tárgyról feljegyeztem, kié volt. Emberi szálak fűznek mindegyikhez. Van itt egy tepertőkiszedő, amelyet egy néni mind a mai napig használ. Egy fából készült, hatalmas kanál ez, amelynek a közepe lyukacsos. A forró zsírból ezzel lehet kiszedni a tepertőt. Azt mondta a néni, csak azért adja ide, hogy a kolbászfesztivál résztvevői saját szemükkel láthassák múltunk egy feledésbe merülő értékes darabját. Ez a kanál áll a szívemhez most az legközelebb.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek