Kedvenceink

Perui hazájában már az inka őslakók háziállatként gondozták a tengerimalacot, és ma is megtalálható az indiánok portáján. Megtévesztő elnevezése talán onnan ered, hogy a malacéhoz hasonló, sivító, nyüszítő, olykor füttyentő hangot hallat. A jámbor, barátságos kis emlőst szívesen tartják lakásban is a kisállat-kedvelők.
A kifejlett tengerimalac testének hossza elérheti a harminc centimétert. Állkapcsában mélyen ülő, gyökértelen fogai folyamatosan nőnek, ezért koptatásukról gondoskodni kell: adjunk neki kemény magvakat, száraz kenyérhéjat, faágakkal is szívesen elbajlódik. Mivel aránylag keveset mozog, körülbelül 80x30x40 centiméteres terráriumban kiválóan érzi magát az állat. Alomnak faforgácsot és kisebb faágakat használjunk. A 16-18 Celsius-fokos hőmérséklet a legmegfelelőbb, nagyon ügyeljünk rá, hogy télen se tartsuk 10 Celsius-fok alatti helyiségben. A hűvös, huzatos, párás helyeket cseppet sem kedveli, ilyeneken könnyen megbetegszik.
Táppal, gabonával, zöldségfélékkel, fűvel, szénával és gyümölccsel etethetjük a tengerimalacunkat. Ha tápot nem kap a kis állat, kevés kemény tojást és sajtot mindenképpen iktassunk be az étrendjébe, mivel szüksége van az állati fehérjére is. Ha annyi zöldséget és gyümölcsöt kap, amennyit jó étvággyal elfogyaszt, nincs szüksége külön ivóvízre. Ellenkező esetben azonban gondoskodjunk tiszta innivalóról.  Ha megfelelően gondozzuk, tengerimalacunk általában hét-nyolc évig él, de némelyik példány megéri a tizenöt évet is.