Kapásra várva

Ez a tél jól kibabrált velünk! Akkor reccsent ránk, amikor már tavaszodni kellett volna: február derekán. A kitartóbbak addig az egész telet végighorgászták, hiszen a parton igazi tavasz volt. Vagy még inkább ősz, szép, csendes őszutó, amikor a folyókon ész nélkül eszik a paduc, a márna, a keszeg. A süllőről, a csukáról nem is beszélve. Márciusban már igencsak ébredeznek a halak. A csuka, ha teheti, ilyenkor már ívik, és a keszegekből is spriccel az ikra, pedig az ő ívásuk még odébb van kicsit.
Rendes horgász a holtidényt használja fel arra, hogy megreparálja a felszerelését. Megolajozza az orsókat, megtisztogatja a botokat, kicseréli a sérült gyűrűket. Átnézi a zsinórt is, mert sohasem tudni, merre van rajta egy kis vágás, ami általában a nagyobb halak elvesztéséhez vezet. Nem árt továbbá rendszerezni a villantósdobozok tartalmát, hisz nincs nagyobb bosszúság annál, mint a parton rendet vágni az összegubancolódott voblerek hármas horgai közt. Ennek ellenére sok horgász van, aki mindent az utolsó pillanatra hagy, és szívja a fogát, ha mellette fogják a halat, miközben ő szerel.
Ekkor már márciust írunk, benne az ívási tilalmi időben. Sok szakíró szerint ugyan ez nem baj, hiszen ilyenkor "úgysem eszik a hal", de ne higgyenek nekik. Esznek a halak akkor is, főleg a keszegek, a csukák és a süllők. A süllőről elsősorban az április eleji villantózók tudnának sokat mesélni. Főleg a halványzöld, vízfelszín alatt arasznyira húzott tviszterek (műcsalik) fogósságáról. Becsületes horgász természetesen visszaengedi mindet, s reménykedik, hogy majd a tilalom lejártával sikerül. De bizony azokat a süllőket nemigen látja viszont. Rejtély, hol vannak év közben. És még nagyobb rejtély, miért kapnak olyan mohón áprilisban.
Valamelyik évben a szatmári horgászok egyik kedvenc vizén, a Szatmárcseke alatti Nagybukónál, a Tisza és a Túr találkozásánál emelőhalásztunk, miközben a túlparton két fiatalember villantózott. Egész nap semmi fogás, csupán pár apró domolykó akadt. Alkonyatkor viszont minden második dobásra süllőt fogtak. Nem voltak nagyok, olyan harminc-negyven dekások. De süllők - és a két legény eltette mindet! Ám a zöld és a sárga tviszter nem csak itt fogós. Minden duzzasztónál, zsilipnél, de csak íváskor. És csak alkonyatkor. Ezt fejtse meg valaki!
Amúgy az áprilist, s főleg a márciust kevés horgász szereti. A legtöbben a nyárra, az őszre esküsznek, pedig aki egy szép, napsütéses márciusi délutánt eltölt a parton, sok-sok élményt gyűjthet. Még azok is, akik látogatottabb tópartot választanak. Hát még azok, akik egy-egy vadabb folyó- vagy csatornaparton telepednek le! Eszik a bodorka, a dévér, a kárász, finom felszereléssel még fogni is lehet belőlük.