Bugylibicskás gombavédők

Mihály Attila szülőfalujának határában az akácos erdők, "tehénlepényes" legelők klasszikus gombászóhelyek voltak. Gombát mégis csak akkor látott, ha anyja csalhatatlan tudású öreg cigányasszonytól vagy csordát őrző parasztgyerektől vett egy-egy szatyorral, mert abban megbíztak. Felnőttként, családalapítása miatt költözött az Alföldről a Zempléni-hegyek karéjába. Ma Sátoraljaújhelyen él és dolgozik egy rendvédelmi szervezetnél, tavaly ősztől pedig elnöke az általa alapított Zempléni Gombászegyesületnek.
- Aki itt él, Magyarország talán legszebb természeti területén, még egy parkban vagy az óvoda füvén is gombába botlik. Az erdőben meg úgy járnak-kelnek a helyiek, mint városi ember a korzón. Ezt tettem én is a családommal, így óhatatlanul megbarátkoztam a gombákkal - mondja Mihály Attila. - Rengeteget olvastam róluk, de idő és pénz hiányában csak sóvárgó elképzelés maradt, hogy egyszer majd elvégzek egy gombaellenőri tanfolyamot. Tavaly Németországban nyaraltunk, és vendéglátónk a zempléni régióhoz teljesen hasonló környezetbe, a Bajor-erdőbe vitt el minket kirándulásra, ott szintén temérdek gombát láttunk. Akkor született meg bennem a gondolat, hogy itthon egy közhasznú egyesületet kellene létrehozni. A gombászati ismeretterjesztés ugyanis közérdek, hiszen nemcsak a gyűjtő, hanem a természet és a gombafajok védelmét is szolgálja. Még a fajokat ismerők közül is kevesen tudják, hogy ha kitépik a gombát, megsértik föld alatti fonadékát. Éles késsel, vagy bugylibicskával kell elválasztani a kalapot a tönkjétől. És ez csak egyetlen példa arra, mi mindent kellene még tudnunk a hazánkban tenyésző több száz gombafajról.
{p}
Amelyek közül, megjegyzem, egyetlen sem védett, ellentétben több európai ország gyakorlatával. Mihály Attila hazatérve nem is tétlenkedett. Felvette a kapcsolatot a működő nyolc-tíz hazai egyesülettel. Elolvasta a hatályos jogi szabályozásokat, például a természetvédelmi és erdőtörvényt, melyek a megváltozott viszonyok ellenére (a magánerdők aránya már közel fele a hazai erdőterületnek, és gyarapodott a természetvédelmi területek aránya is) sajnos sok szempontból ma is hézagosak (nincs törvény a szedés mennyiségi korlátozására sem). Az olvasottak megerősítették eredeti elhatározásában: szükség van egy olyan átfogó, hosszú távú egyesületi programra, amely szervesen kapcsolódhat az uniós természet- és környezetvédelmi törekvésekhez: szakemberek előadásaira, bemutatókra, kiállításokra, kiadványokra, gyűjtőtúrákra, átvevőhelyek létrehozására, a szakszerű gyűjtés és feldolgozás ismertetésére, kapcsolattartásra a gombászati tevékenységet folytató intézményekkel. A tavaly október végén megalakult egyesület az idén tavasszal már akcióba is lendült: beindított egy tizenöt előadásból és nyolc terepgyakorlatból álló gombakurzust, ahol több mint száz gombafajról szerezhetnek ismereteket a résztvevők.
- Óriási volt az érdeklődés, a nyitó előadáson zsúfolásig megtelt a Civil Ház előadóterme - újságolta elégedetten a szenvedélyes gomba- és természetvédő fiatalember, aki szerint a zempléni régió gombagazdagsága a kutatóknak még feltáratlan, de sok helybelinek ad megélhetést.