Kutyaposta

Amiért megható a történet, az az örök ragaszkodás a négylábú kis lényhez, akinek tragikus halálába (vajon mi történhetett vele?) lám, beletörődni nem tudnak. És láthatóan nem akarják elveszteni azt az érzést sem, hogy akad még valaki, akinek szüksége van rájuk, s aki ezért a szeretet nevű, mind nehezebben beszerezhető árucikkel fizet...
Amiért viszont némi tapasztalatlanságot sugárzó ez a pár sor, annak oka, hogy nem kellett volna újsághoz fordulni, hiszen erre a helyzetre akad tökéletes megoldás. Mégpedig olyan, amely embernek, kutyának a legjobb: a kutyamenhely. A Kutyapostás nagy biztonsággal állítja: szinte bármelyik menhelyen, szinte bármilyen igényt kielégítő kutya található, s ha véletlenül mégsem, a következőben minden bizonnyal ráakadunk álmaink négylábújára. S mindehhez társul még az a jó érzés, hogy talán életet mentettünk, de legalábbis egy új élettel ajándékoztunk meg egy magára maradt kutyát.
Mert a magánynál nincs szörnyűbb - a négylábúak számára sem. Az Ősi Törvény ugyanis kimondja: a falkán kívül nincs élet. Ha a falka kitaszít - meghalsz. És tízezer évek óta a kutyáknak már az ember a falkájuk, végleg összekötötték velünk sorsukat. Ha eldobjuk őket - meghalnak.
De előtte még bekerülnek egy telepre. A korábbi rémséges állapotok ugyan lassan megszűnőben, de azért a telepek nagy része még ma sem tévesztendő össze a menhely fogalmával. Van, ahol még ma is csak 14 nap az élet... Ennyi jár, hivatalból, a befogott kutyáknak. Ennyi ideje van a gazdinak, hogy rátaláljon elveszett kedvencére. A leadott kutyáknak pedig még ennyi sem jut...
Az utóbbi években azért elindult valami, egy sor telep valóban menhellyé vált, ahova szerencsére egyre többen látogatnak el kutyát választani. A befogott kutyák fényképe most már rendszeresen felkerül egy-egy weblapra, remélve, hogy a gazdi vagy a szomszéd vagy a barátok véletlenül odatévednek, és nyomban rohannak az elkóborolt ebért.
A leadott kutyák azonnal elvihetők. Vagy, ahogy Weöres Sándor ígéri a Kutyatárban: "Húsz forintért tarka kutya / Tízért fehér kutya jár. / Törzsvevőknek öt forintért / Kapható a kutya már." Kölykök, fiatalok, öregek, fajtatiszták és tündéri keverékek - és még csak öt forint sem kell, egyikükhöz sem...
Vagyis a Kutyapostás nagy szeretettel biztatja a levélíró öreg házaspárt és mindenki mást is, hogy ha kutyahiányban szenved, látogasson el nyugodtan bármelyik telepre vagy menhelyre, ott egészen biztosan talál magának ragaszkodó, hű társat.
Végezetül szeretnék egy felhívással fordulni kedves olvasóimhoz. A múltkori számban a nyári meleg okozta hatásokról beszéltünk, s ennek kapcsán említettem meg a közmondást: kutya meleg van. És most arra gondoltam, mi lenne, ha megpróbálnánk közösen összeszedni a kutyákkal kapcsolatos közmondásokat, szólásmondásokat. Kezdve mondjuk az egyszónyi fakutyával, és eljutva a jó hosszú "a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát" című fenyegetésig. A Kutyapostás várja tehát a kutyás közmondásokat - ha lehet, magyarázatokkal együtt -, s reméli, hogy ezekből a szólásmondásokból újabb megerősítését kapjuk majd az ember és a kutya egymástól immár elválaszthatatlan létezésének.