Kutyaposta

Elsőként Karáth Józsefné pomázi kutyabarát gyűjtéséből idézek. Íme:
A kutyafáját (ejnye-bejnye). Kutya baja (nem beteg). Rühös, mint a kutya (ezt a mondást ugyan utálom, de a jelentése, azt hiszem, világos; olyan ember miatt született a kifejezés, aki képes volt kutyáját eldobni vagy nem tisztán tartani...). Kutya-macska barátság (az ellenséges érzelmekre használjuk). A kutyámnak se adnám (anynyira rossz). Ilyen időben még a kutyát sem verik ki a házból (nagyon rossz odakint az időjárás). Itt van a kutya elásva (megvan, amit keresünk, vagy inkább: megvan valamilyen tettnek az oka). Kutyagumi (nem csak a valódi kutyagumit értjük alatta, hanem a semmiség szó szinonimájaként is használatos). Kutyatej (egy sárgavirágú mezei növény elnevezése - de hogy miért...?). Egyszer volt Budán kutyavásár (csak egyetlenegyszer megtörtént eseményre használjuk, de van olyan jelentéstartalma is, hogy soha többé nem lesz ilyen lehetőséged). Kutyaütő (a mihaszna vagy kétbalkezes ember szinonimája, hozzátenném: a kutyát ütő ember is mihaszna.) És végül: kutyaharapást szőrével (leginkább a másnaposságra mondjuk: a bajt ugyanazzal gyógyítsd, mint ami miatt megtörtént, vagyis a részegség utáni rossz közérzetre leghelyesebb, ha iszol még egyet...)
Köszönet a levélét, és nézzünk néhány további szólásmondást.
Vannak olyanok, amelyek ugyan nagy általánosságban az "állatról" szólnak, de mögöttük pontosan érezzük a hozzánk legközelebb álló négylábú barátunkat. Például ilyesmire gondolok: a világnak te csak valaki vagy, de valakinek te vagy a világ! Ezt ugyebár nemigen mondjuk egy krokodilra... Vagy amit Anatole France írt: amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik. Ezeket a gyönyörű sorokat pedig Antoine de Saint-Exupéry A kis hercegében olvashatjuk: "nem szabad elfeledned, mindörökké felelőssé válsz azért, amit megszelídítettél".
Aztán vannak olyan, kicsit gunyoros szólások, amelyek a kutya szemszögéből figurázzák ki a felsőbbrendű embert. Ilyen például ez: ha én állat lennék, nem tartanék embert a lakásban. Vagy: az ember az egyetlen állat, aki embernek tartja magát. És ez sem rossz: az ember egy lusta állat... Bocs...
Rátérve az "igazi" kutyás szólásokra, akad köztük egészen rövid, amivel mégis egészen pontosan kifejezhetünk egy-egy érzést, magatartásformát. Például ilyen a kutyakötelesség, amit ugyebár arra a cselekedetre szoktunk mondani, ami nem lehet vita tárgya, amit valakinek feltétlenül és mindenfajta külső hatás nélkül is el kell - vagy el kellett volna - végeznie. Tulajdonképpen magyarázatot sem érdemel a kutyahűség, hiszen ez oly evidens: ha a négylábúaknak csak egyetlenegy tulajdonságát választhatnánk ki, százból száz ember voksolna a hűségre. Ha egyszer valaki megfaragja a hűség szobrát, annak modellje csakis egy kutya lesz.
Most akkor ennyit, folyt. köv. (főleg, ha írnak nekem...):