Ha kevesebb a virág...

Most esedékes a nárcisz-, a jácint- és a tulipánhagymák kiültetése. Legkésőbb október közepéig végezhetünk ezzel a munkával. Ügyeljünk arra, hogy ne frissen trágyázott földbe kerüljenek, mert azt nem kedvelik, miként a túlságosan meszes vagy túlságosan savanyú talajokat sem. Fölásott, gyomtalanított, jól előkészített kerti földbe ültessük a hagymákat. Az ültetési mélység méretük két-háromszorosa legyen.

Házunk tájaValló László2005. 09. 16. péntek2005. 09. 16.
Ha kevesebb a virág...

A korán virágzó hagymások, így a hóvirág, a fürtös gyöngyike, a krókusz és a tőzike kiültetésével azonban nagyon igyekezzünk, még a héten kerüljenek a földbe. Az egynyári virágok közül már most elvethetjük szabad földbe azoknak a magját, amelyek nem érzékenyek a téli hidegre (tatárvirág, szarkaláb), mert így tavasszal korábban virágzanak. A magvetés gondos előkészítést kíván. Fontos, hogy jól munkáljuk el a magágy földjét, felszíne lehetőleg olyan sima legyen, mint az asztal lapja. Erre vessük, szórva, az apróbb magokat, a nagyobbakat pedig sorba és szemenként. A magvetést homokkal vagy komposzttal takarjuk, általában fél centiméter vastagon.
Itt az ideje az évelők tőosztásának is. Ezzel a módszerrel nemcsak szaporíthatunk, hanem megfiatalíthatjuk a növényeket, és szabályozhatjuk is növekedésüket. Ősszel a tavaszi és nyári virágzású évelők tőosztását végezzük el - ha ezt a munkát tavaszra hagyjuk, később virágzanak.
Az évelő növények besűrűsödésének jele a virágzási hajlam csökkenése, a tő közepének barnulása. Ilyenkor tőosztással nagyobb teret adunk a növényeknek. Az évelők többségét 3-5 évente célszerű tőosztással ritkítani. A húsos gyökerű évelőket - így a szívvirágot és a pünkösdi rózsát - azonban ne bolygassuk meg, csak akkor, ha szaporítani akarjuk őket.
A tőosztásra szánt évelők szárát vágjuk vissza 20 centiméter hosszúra, mert így könnyebben tudunk bánni velük. Ásóval szúrjunk le jó mélyen minden oldalról a tőtől 15 centiméterre, majd fordítsuk ki a növényt a földből. A talajt rázzuk le a gyökerekről, az elhalt, beteg részeket pedig metszőollóval távolítsuk el. Mivel a különböző fajok gyökérrendszere jelentékeny különbségeket mutat, tőosztásukat ennek megfelelően kell végezni. A termetes, erős növekedésű, vaskos gyökerű növények tövét célszerű ásóvillával meglazítani, így könnyebben szét lehet választani őket. A felszedett tövekről 4-5 jól fejlett, gyökeres hajtásdarabot válasszunk le, és azt ültessük el. (A vékony, gyenge, száradó részeket ne használjuk föl.) A hibrid szellőrózsa, a kúpvirág, a lobélia, a lángvirág, a citromfű, a szibériai nőszirom, a menyecskeszem szaporítható így - többek között.
A fáklyaliliom, az aranyvessző, valamint a sásfélék és a díszfüvek mélyre hatoló, erős, vaskos gyökérzetet képeznek, ezért ha fölszedjük őket, 30-40 centiméter mélyen is le kell ásni a földbe. A töveket éles ásóval vagy fűrésszel szabdaljuk szét. Ügyeljünk arra, hogy az ültetésre szánt tőosztáson legalább egy hajtórügy legyen.
A fölszedett és szaporításra kiválogatott tőrészeket minél előbb ültessük végleges helyükre. A tél beállta előtt földjüket takarjuk 10 centiméteres komposztréteggel vagy hullott lombbal.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek