Műemlékből haszonállat

Miközben a globalizáció az állattenyésztésben is érezteti hatását, és az árutermelésben a versenyképes világfajták játszanak egyre nagyobb szerepet, tanúi lehetünk a nemzeti fajtákat övező nosztalgiának is. Nem tudom, készülnek-e statisztikák a különböző állatkiállítások nézettségéről, de biztos vagyok benne, hogy a mostani OMÉK-on is legalább annyi érdeklődő nézte meg a magyar szürke marhát (mely a XV-XVII. században Európa húsellátója volt), mint a mai legizmoltabb húshasznú szarvasmarhafajtát, a fehér-kék belgát. És egy ideje már nem pusztán az érzelmek és őshonos állataink képzőművészeket is megihlető esztétikai értékei a fontosak, hanem annál sokkal több.

Házunk tájaDr. Böő István2005. 09. 02. péntek2005. 09. 02.
Műemlékből haszonállat

A műemlék épületek fenntartása, gondozása minden fejlett államban kötelesség, hasonlóan kötelességünk fenntartani és megőrizni  a történelmi múltunkhoz tartozó "élő műemlékeinket", az ősi, őshonos, rég honosított állatfajtáinkat, melyek - az utóbbi évtizedeket kivéve - hozzátartoztak a magyar táj képéhez. Ezek: a hucul ló, a magyar szürke, a magyar tarka szarvasmarha, a racka-, a cigája-, a ciktajuh, a mangalica sertés, a magyar tyúk fehér, sárga, kendermagos, fogolyszínű változatai, az erdélyi kopasz nyakú tyúk, a fodros tollú magyar lúd. És, bár nem gazdasági haszonállatok, soroljuk fel a magyar kutyafajtákat is: puli, kuvasz, komondor, pumi, mudi, magyar vizsla, erdélyi kopó.
Ezeket az állatokat  még a közelmúltban is csupán turisztikai látványosságnak tekintették, miközben a szakma legfőbb értékként és feladatként a génmegőrzést, a biológiai alapok megőrzését hangsúlyozta. Nem tudhattuk ugyanis, hogy a viszonylag gyorsan változó piaci, fogyasztói igények mikor követelnek olyan állati termékeket, melyeket, akár fajtatisztán, akár különböző keresztezésekben felhasználva, csak ezekkel az állatokkal lehet előállítani.
{p}
Már most is egyértelmű, hogy az állati eredetű élelmiszerek  termelésekor azok tudnak talpon maradni, akik a költségekkel takarékoskodnak, és a fizetőképes piacokon keresett minőséget és mennyiséget adják, miközben arra is ügyelniük kell, hogy az állati termékek előállítása környezetbarát legyen, és az állatvédelem követelményeinek is megfeleljen. Előtérbe került az élelmiszer-biztonság, az alapanyagoknak humán-egészségügyi szempontból is biztonságosaknak kell lenniük. A felsorolt követelményeknek ősi, őshonos, rég honosított állatfajtáink mindegyike megfelel, természetesen "legtisztábban" az ökológiai állattartásban, a biotermék-előállításban érvényesülnek. Örvendetes, hogy közülük néhány már létszámánál fogva is elérte a gazdasági kategóriát, a belőlük készült termékek igazi hungarikumok.
Sokan úgy gondolják, hogy nagy mennyiségű állati eredetű élelmiszert kizárólag intenzív fajtákkal és módszerekkel lehet előállítani, ugyanakkor az élelmiszer-biztonságot, a jó minőséget kizárólag a biotermékek garantálják. Ez a megítélés téves - ha intenzív technológián nem valamiféle lélektelen, gépies tevékenységet értünk, s az 'intenzív' szó nem a termelés gátlástalan fokozását jelenti; ugyanakkor az ökológiai állattartás sem valamiféle "paradicsomi" állapotot takar.

Riedi vásár
Miután bezár az OMÉK, érdemes ellátogatni Ausztria legnagyobb mezőgazdasági vásárára, Riedbe. A szeptember 6-ától 11-éig tartó kiállításra a tapasztalatcsere végett látogatnak el szívesen a magyar szakemberek, de azok sem csalódnak, akik látványosságra vágynak. A legkorszerűbb gépek, berendezések mellett pazar kertészeti bemutató, virágkiállítás és a legszebb állatokat felvonultató seregszemle is várja az érdeklődőket.

Ezek is érdekelhetnek