Üzenjük

Molnár Csilla, drótposta
A füge és más délszaki növények téli takarására nem ajánlható semmilyen fólia. Ezek a műanyagok ugyan többé-kevésbé hőszigetelők, de a levegőt és a párát nem engedik át. Alattuk így - különösen a nappali felmelegedés hatására - pára képződik, amelyben felszaporodhatnak a kórokozók, a lehullott levelekben és más szerves anyagokban nem kívánatos bomlási folyamatok indulhatnak el. Káros a fóliatakarás azért is, mert az időszakos enyhülés és a nappali felmelegedés hatására a párában a takart rügyek kihajthatnak, amelyhez felhasználják a növény tartalék tápanyagait. Az így legyengült növények hidegtűrése, betegség-ellenállósága ezután jelentősen visszaesik. Ha át is vészelik a telet, további fejlődésükben lépten-nyomon zavar keletkezhet. Téli takarásra a fólia csak akkor ajánlható, ha mód van nagy légterű, szellőztethető fóliasátrat építeni belőle, és alatta biztosíthatók a hajtatás feltételei. Ajánlatos azonban azt is átgondolni, hogy a hajtatott növényeknek rövidebb a nyugalmi időszaka, erőteljesebb a fejlődési szakaszuk, ennek következtében a növények kényesebbek, tartalékaik hamarabb kimerülnek, és rövidebb életűek lesznek. Amely fát (a csemetekort leszámítva) fóliasátorban teleltetnek, az hozzászokik a jobb feltételekhez, és nem alakul ki a hidegtűrése.  Ezután már mindig takarni kell, és kérdés, hogy ez a későbbiekben (a fák növekedése után is) biztosítható-e.
Legjobb a melegigényes növényeket védett, napos helyre telepíteni, ahol (az első évek után) már takarás nélkül is átvészelik a telet. Szükség esetén a növények tövét száraz lombbal vagy szalmával védhetjük a hideg ellen - ilyenkor a takaróanyagot a fa köré sűrűn egymás mellé leszúrt ágakkal tartjuk össze. Kedvező még, ha jó hőszigetelő tulajdonságú hullámpapírral vesszük körbe a törzset. Mindkét esetben javasolható azonban, hogy enyhe időszakokban bontsák meg a takarást, nehogy rágcsálók és más kártevők menedéket találjanak benne.

Berényi Györgyné, Szeged
A küldött növény a selyemkóró, más néven vaddohány, egy Amerikából betelepült, gyorsan meghonosodott, veszedelmes gyomnövény. Díszítő hatású, ezért sokan sajnálják kivágni, pedig magvait szerteszórva mindenütt megtelepszik, és nehéz lesz tőle megszabadulni. A selyemkóró mélyen gyökerezik, erősen elágazó, nagy növénnyé fejlődik. Kihajtáskor még elpusztítható, ha a frissen visszavágott növény tövére gyomirtót öntünk. Később azonban a megerősödött növény szárának és leveleinek vastag bőrszövete védelmet nyújt a vegyszerekkel szemben.
A somkóró leveses, fekete termése mérgező ugyan, de a madarakat nem kell félteni tőle. A vadon élő állatok ugyanis még nem vesztették el azon ösztönüket, amelynek jóvoltából elkerülik a számukra mérgező növényeket.

Tapolcai Dénes, Nagyszénás
A víz nagy érték, ezért, amennyire lehet, meg kell tartanunk a kertjeinkben. Ahol magas a talajvíz, ott árkolással vezessük a fölös vizet a kertnek egy, több irányból elérhető mélyedésébe. Itt akár kerti tó is kialakítható belőle, amely részint hangulatos eleme a kertnek, másrészt víztartalék szárazság idejére, és a benne megtelepedő békák jelentősen ritkítják a kártevőket (meztelen csigák, rovarok, lárvák). Ahol nem akarnak kerti tavat kialakítani, ott is megoldható a víz összegyűjtése a kert mélypontján kiásott, minél mélyebb gödörben. Ha azt lazán megtölti minél nagyobb kövekkel, tetejére, tömörítve, apró kőzúzalékot szór, majd egy ásónyomnyi földet tesz, és beveti fűvel, akkor csak annyi látszik belőle, hogy aszály idején is üde lesz a kertje.