Hentereg a szamár, eső lesz

Az embert mindig izgatta a természeti jelenségek oka, és törekedett megfejtésükre, mi több, az előjelek fürkészésével igyekezett megjósolni az időjárást. A régi öregek ezért folyton kémlelték az eget, és a madarak repüléséből, az állatok, a növények viselkedéséből következtettek esőre, hóra, szárazságra, jégverésre. Az időjárással kapcsolatos megfigyelések-feljegyzések idővel elterjedtek. A fejlett mérőműszerek világában a meteorológusok nem örülnek neki, ha időjósoknak mondjuk őket, a népies időjárási szabályok egy részét azonban maguk sem vetik el. Egyik-másik népi megfigyelésnek van ugyanis valós alapja.
A rímbe foglalt regulák egyike szerint: ha nyugati szél jár, a gazda jó időt vár. Szintén szép időt ígér, ha a kakas sokat kukorékol, a tyúkok este jókor elülnek és reggel korán leszállnak az ülőről, ha a mezei pacsirta magasan röpködve sokat énekel. Izzadhatunk eleget, amikor eső után a baglyok megállás nélkül huhognak. Jó idő van kilátásban akkor is, ha kelet felé szállnak a vadludak és ha a gólya magasan kering a levegőben. Akkor sem fogunk fázni, amikor a szentjánosbogár nagyon fénylik, amikor a tehén lábbal kapálja a földet, amikor a harmat lassan szárad fel, vagy amikor a füst egyenesen száll a magasba, s hogyha a nap aranyszínű égbolton nyugszik le.
Elromlik az idő, ha a vakond magasan túr, ha a macskák nagyon mosdanak, ha a kutyák porban fürdenek. Amikor a harangszót messziről is hallani, szintén kellemetlen időjárás elé nézünk; de akkor sem számíthatunk sok jóra, ha a halak kiugrálnak a vízből vagy ha a kakas kukorékol napnyugta után. Ha reggel emelkedik a köd, ha a füst a földre száll, szintén hasonlóak a kilátások. Nem biztató jel az sem, ha hosszan ordít a szamár, ha porban fürdenek a tyúkok vagy ha napkelte előtt hallani a pintyőkeszót. Amikor pedig a daru magasan repül és sűrűn kiabál, szárazság köszönt ránk.
Szeles időt ígér, ha naplemente után nyugaton vörös az ég alja, ha a szamár erőteljesen hallatja hangját, ha a macska ide-oda szaladgál, ha a bárányok ugrándoznak vagy ha a gulya szétszéled. Nagy vihar előjele, ha az állatok nyugtalanul szaladnak haza a mezőről estefelé. Esőt érez a tyúk, ha későn ül el este, a fecske, amikor alacsonyan repülve bogarászik és a porban fürdő veréb. Szintén a közelgő égi áldás előjele, ha a levelibéka hangoskodik, ha a pók leereszkedik a hálóján, ha a szamár ordít, ha a verebek tapasztanak, ha a macska a fát kaparja és nagyon mosdik vagy ha csikorog a malomkerék.
Az ég kékjéből esőt, szürkeségéből havat jósoltak dédapáink. Megfigyelték azt is, hogy ha a holdnak udvara van, harmadnapra beborul az ég, és zivatar jön. A fülemülék csapkodásából azt a következtetést vonták le, hogy nem lesz gond az öntözésre, mert jön az eső. A csapatosan repülő varjak láttán tudomásul vették, hogy rövidesen összébb kell húzni a kabátot, mert szeles eső van kilátásban.
Amikor a gólyák, a fecskék és a vadludak hamar elmennek, akkor a népi megfigyelések szerint korán beáll a tél. Zord hideg várható és ajánlatos tüzelőről gondoskodni bőséggel, amikor a hangyák és a güzük nagy halmot hordanak. Ha nyugatról fúj a szél, kevés havat várhatunk; ha délről, akkor sokat; ha északról, akkor hosszú tél elé nézünk. A sok makk és a kiadós mogyorótermés szintén a kemény tél, a kiadós havazás előjele. Amikor a varjak kóvályognak a levegőben őszutón, már elő lehet készíteni a szánkót, ha viszont felhagynak a repkedéssel, akkor kopogós hideg lesz, és a havazásra várni kell.