Győrffy Sándor, a Házunk tája rovat állandó szerzője, amikor legutóbbi cikkét behozta hozzánk, mosolyogva azt mondta, karácsonytól alulról szagolja az ibolyát. Még mielőtt valaki megijedne, gyorsan tisztázni kell egy-két dolgot. A neves kertészeti szakíró korához képest jó egészségnek örvend, és nem úgy készül a föld alá, ahogy a szólás alapján gondolhatnánk. Ellenben hamarosan olyan házba költözik, amelynek tetejét földdel fedték be.
Három évvel ezelőtt, hetvenöt évesen kezdett hozzá az építkezéshez. Abban a korban, amikor a legtöbb ember már nem tervez hosszú távra. Győrffy Sándor azonban nem tartozik közéjük. Szellemileg friss, fizikailag is aktív, fiatalos lendülettel vágott bele a munkálatokba. A beköltözés előtti napokban kerestem fel a Pilisben épített otthonában.
- Miért vágtad ekkora fába a fejszéd? - kíváncsiskodtam.
- Már gyerekkoromban mindig próbáltam magamnak fészket rakni. Felmásztam az eperfára, vittem magammal a pelyvahordó kosarat, és abba ültem bele. Aztán zsúpfedeles kunyhót építettem magamnak, az volt a birodalmam. A házunkat, amelyet apám épített 1942-ben, nem sokáig élvezhettük, mert jött a háború, utána pedig elvették tőlünk, államosították. Később mindig volt lakásom, de otthonom sohasem. Ez most igazi otthonom, fészkem lesz, olyan, amilyet megálmodtam magamnak.
- De miért éppen dombházat építettél?
- Én ezt életigenlő háznak nevezem, mert szinte minden természetes alapanyagból készült benne, és együtt fog lélegezni a természettel. Akkor találkoztam először ilyen építményekkel, amikor Lőrinciben a véleményemet kérték arról, mivel lehetne beültetni a háztetőt, hogy a növények ne száradjanak ki. Amikor megláttuk ezeket különös házakat, a párommal együtt beléjük szerettünk, és elhatároztuk, hogy ilyet fogunk építeni magunknak. Akkor mondtuk viccesen, hogy mi így szagoljuk majd alulról az ibolyát.
- Mi az, ami vonzott ebben az építményben?
- Olyan, mint a nádfedeles vályogház volt régen, ahol nyáron hűvös van, télen pedig nem szökik ki a meleg. Szerintem a fűtési költségünk körülbelül harminc százalékkal lesz kisebb, mint ha hagyományos házat építettünk volna. Ez vonzza ide az érdeklődőket, még külföldről is, olyanokat, akik az egyik szabadidő-magazinban írt cikkeimet olvasták az építkezés részleteiről. Egyébként hosszabbított vályogtéglából építettük, ami cementet is tartalmaz. A fenyőgerendákat saját magam hántoltam le. Úgy gondolom, az az igazi otthonteremtés, amikor a tulajdonos sok mindent saját maga végez el, mert akkor kötődik hozzá igazán. Egyébként szeretek barkácsolni, értek is hozzá, hiszen voltam géplakatos is.
- Kertészkedni is szeretsz. Mivel ülteted be a háztetőt?
- Már kiválasztottam egy speciális fűfajtát, azt vetem el, vagy gyepszőnyegként, gyeptéglaként telepítem be vele a tetőt. A támfal tetején lévő betonkockákba pedig különféle gyógynövényeket ültetek majd. A háztetőre csepegtető öntözést terveztem. A vizet ásott kútból fogom kiszivattyúzni szélenergia segítségével. Amikor fúj a szél, feljön a víz, amit egy tározóba gyűjtök. Az egész háztartás úgy működik majd, hogy minél kevesebb vegyi anyagot használjunk és minél több természetes módszert alkalmazzunk.
- Sietni kellett, hogy az idei karácsonyt már itt töltsétek?
- Nagyon sok utánajárásba, szaladgálásba került ez az építkezés, de megérte. Nekem a karácsony az újjászületéssel egyenlő, és jóleső érzés, hogy ezt most meg tudtam valósítani.
- Ebben a korban?
- Volt, aki azt mondta: mit akar már ez a vén marha? De, tudod, én még nem teszek pontot az életemre. Nem minden sikerült úgy, ahogy kellett volna, ezért még valamit fel kell mutatnom, hogy teljes életet hagyjak magam mögött. Házammal, az életigenlő gazdálkodással példát szeretnék mutatni az embereknek, és szívesen segítenék nekik a hit, remény, szeretet jegyében. Úgy érzem, van még feladatom itt a földön.
- Jó egészséget kívánok hozzá!