Kórokozók folyosói

A fertőző betegségek kórokozói csak a szervezetben tudnak szaporodni, de a környezetben hosszabb-rövidebb ideig fertőzőképes állapotban maradnak. Egy részük emberre is veszélyes. Az állatról emberre terjedő betegségeket zoonózisoknak nevezzük.
Valamely fertőző betegség kialakulásának két alapvető feltétele: a fertőző anyag felvétele, illetve bejutása a szervezetbe és a fertőzött szervezet fogékonysága. A fertőződés elsődleges forrása majdnem mindig a fertőzött állat, mely a betegséget közvetlenül vagy közvetve terjeszti. Közvetlen terjesztéskor a fertőzött és a fogékony állat szövetei érintkeznek egymással (például fedeztetés útján terjedhet a brucellózis, marás által a veszettség). Közvetett terjesztéskor (ez a gyakoribb) a fertőző anyagot mindig valami közvetíti. Ez lehet a fertőzött állat valamely váladéka (bélsár, vizelet, nyál, ondó, vér, tej, könny, orr- és hörgőváladék, genny), az ezekkel szennyezett takarmány, ivóvíz, talaj, tárgyak, eszközök, például járművek, zsákok és a levegő. Ez utóbbi esetben, vagyis cseppfertőzéskor jellemző a különösen gyors terjedés és egyidejűleg sok állat megbetegedése, főként zárt tartásban. Terjesztheti a betegséget a fertőzött vagy beteg állat gazdája (ruházat, lábbeli), a rágcsálók (egerek, patkányok), az ízeltlábúak (legyek, kullancsok, szúnyogok). Megesik olyasmi is, hogy a kórokozókat nem steril orvosi műszerekkel, eszközökkel (például oltótűkkel, vérvételi tűkkel, késekkel, szikékkel, technológiai eszközökkel) viszik át.
Az esetek többségében az állatok fertőzik meg egymást. Emlősök közt ritkább, madaraknál gyakoribb, hogy a kórokozók a szülőkről, többnyire az anyáról kerülnek át az utódokra.
A patogenitás, vagyis a mikroszervezet kórokozó képessége a megtámadott szervezettől is függ. Vannak kórokozók, melyek sok állatfajt képesek megbetegíteni (például a veszettség vírusa), és vannak, melyek csak néhányat, esetleg egyet (például a sertéspestis vírusa). A kórokozó támadóképességének a foka, vagyis a virulencia is változó, ezt befolyásolja a kórokozó szerkezete és maga a környezet is. A virulencia fokozódására a nagy létszámú, intenzív telepeken látunk példákat, ahol érzékenyebb fajtákat gyakran zsúfolt körülmények között tartanak, nemegyszer rossz higiéniai viszonyok mellett. Ilyen esetben a feltételesen kórokozó baktériumok is felerősödnek, hiszen az állatok ellenálló képessége gyengébb a kívánatosnál.
A kórokozó bejuthat valamelyik természetes testnyíláson (száj, orr, húgy- és nemi szervek, a tőgy vagy a csecsbimbó nyílása) és a bőrön keresztül.
Szervezetbe kerülése nem minden esetben vált ki megbetegedést. Ez függ a kórokozó fajától, mennyiségétől, támadóképességének fokától, a bejutás helyétől, módjától, a gazdaszervezet fajától, életkorától, hasznosítási irányától, ellenálló képességétől és a környezeti feltételektől.