Fák-virágok professzora

Kertészek ezreit tanította, a Kertbarátok Országos Szövetségének alapítója. Nyugdíjasként sem pihen: egyebek mellett a Nemzetközi Kertészettudományi Társaság tagjaként megannyi a teendője, tavasztól őszig lekötik a kertjének gyümölcsfái, és egy kultúrtörténeti könyvén is dolgozik.
A szülői házból hozta a kert szeretetét, édesapja is kertész volt. A hajdúdorogi kisfiú testvéreivel együtt már otthon belekóstolt a szakmába: megtanulták a kertészet ábécéjét a szemzéstől a metszésig. Sok ismeretet szerzett a helybeli téli gazdasági iskolában, ahova bizonyítványosztás után az öccsével napszámba járt. Akkoriban érett meg benne a gondolat, hogy ez a szakma lesz a hivatása. A sors úgy hozta, hogy a felesége szintén kertész, dísznövényes dinasztiából származik, táj- és kerttervező.
A professzor a diákjait arra is nevelte, hogy a kertészetet akkor lehet magasabb színvonalra emelni, ha a környezetünket is megtanítjuk a szakma fortélyaira, szépségeire. Ezért már az ötvenes évektől azt hangoztatta, fel kell karolni a kiskert-tulajdonosok képzését. Amikor visszapörgeti az idő kerekét, nagy sikerélménynek tekinti a hazai kertbarátmozgalom működését és eredményeit. Szívesen emlékezik azokra a munkásokra, akiknek a szeméből sugárzott a kert-, a növény- és emberszeretet. Elfogadták őt, mert értett a nyelvükön, a TIT-előadásokon megtanította nekik a kerti növények termesztését, ápolását, és bemutatta a korszerű metszési technikákat.
A szép kert az ő szemében hasznos is, mert fái árnyat adnak, nyáron ott lehet ebédelni, vacsorázni, az unokák pedig kedvükre focizhatnak a pázsiton. A kert igazából csak akkor a miénk, ha nem mással műveltetjük, hanem saját magunk dolgozunk benne, még ha fel is töri a kapa a tenyerünket. A professzor a fák, virágok kedvelőinek azt tanácsolja, hogy mielőtt kialakítanák a kertjüket, nézzenek át a szomszédos telekre: milyen fák, bokrok vannak ott, s miként fejlődnek azok. Ha körültekintően választjuk meg a növényeket, nem kell attól tartanunk, hogy sínylődni, szenvedni fognak.  Egy szép kertben, miként a sajátjában is, rengeteg a virág, de ő maga mégsem kimondottan a díszkert híve. Az a véleménye, hogy a kert van értünk, és nem fordítva.
Meggyőződése, hogy rohanó világunkban kapaszkodó a természet, a kert, a növények közelsége. Összeszorul azonban a szíve, amikor arra gondol, hogy mintha háttérbe szorult volna a kertkultúra, amely, mint fához a levél, hozzátartozik az életünkhöz, a műveltségünkhöz. Nem válik tehát kárunkra, ha elmélyedünk a szakkönyvekben, már csak azért sem, mert a teraszok, előkertek, szobakertek jelzést adnak a környezetnek a ház gazdájáról. Mivel a professzor arra tette fel az életét, hogy megismertesse és megszerettesse a kertészek csodálatos szakmáját, már körvonalazódik egy olyan munkája is, amely a kezdetektől napjainkig mutatja be az elmúlt korok kertkultúráját. Hiszi ugyanis, hogy aki megszereti a kertet, a fákat, a virágokat, az embertársaihoz barátságosabb lesz, és óvni fogja a környezetét is.

Életrajz
Dr. Gyuró Ferenc az Agrártudományi Egyetem Kertészeti Karán szerzett diplomát. A Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem gyümölcstermesztési tanszékén kezdte oktatói pályáját, és metszést korszerűsítő aspiránsi kísérleteivel alapozta meg tudományos karrierjét. A kandidátusi fokozat megszerzése után egyetemi adjunktusként, majd docensként, később tanszékvezető egyetemi tanárként folytatta munkáját, a mezőgazdasági tudomány doktoraként megannyi egyetemi jegyzetet, szakkönyvet írt, bábáskodott a hazai kertbarátmozgalom megszületésénél, és 22 évig elnökölt a Kertészek és Kistermelők Országos Szövetségében. Gyuró Ferenc professzor az idén lesz 76 éves.