Üzenjük

Nagy György, Nagydobos
A borok savtartalmát több módon csökkenthetjük. Egyszerűbb eljárás, ha ízlés szerint lágyabb vagy édes borokkal házasítjuk a savanyú bort. Hűvös pincében télen - borkőkiválás következtében - általában szintén veszítenek a borok a savanyúságukból, így ezzel is érdemes próbálkozni. A savcsökkentés határozottabb eljárása, ha a borhoz por alakú szénsavas meszet adagolunk, amely szintén segíti a borkő kiválását. Ezzel azonban óvatosan kell bánni, mert túladagolása esetén a bor jellegtelen, rosszabb esetben kellemetlen ízűvé válhat. A savtartalom egyezrelékes csökkentéséhez száz liter borhoz 67 gramm szénsavas mész szükséges (hektónként kettőszáz grammnál többet semmilyen borhoz nem tanácsos adni). Érdemes először kis mennyiséggel próbát végezni, ennek alapján lehet a többihez adni a szükséges mennyiséget - de azt is inkább több lépésben tegyük. A követendő eljárás egyébként is az, hogy kisebb kanna borhoz keverjük a megfelelő mennyiségű szénsavas meszet, amit aztán lassan, folytonos keverés közben öntünk a hordó borhoz. Nem árt közben szünetet tartani és megkóstolni a bort.
A savanyúság megkötése mellett a borok cukortartalmán elsősorban borházasítással, emellett kis mennyiségű mézzel vagy édesítő fűszerek (édesgyökér, édeskömény) hozzáadásával javíthatunk. A méz kissé opálossá teszi a bort, a tetszetősségét tehát rontja. A mézet fogyasztás előtt keverjük a borhoz, mert állás közben ülepszik, és az szintén zavarossá teheti. Savanyú (könnyű) borokból kiváló forralt bort lehet készíteni, amit ízlés szerint édesíthetünk és fűszerezhetünk (fahéjjal, szegfűszeggel, szegfűborssal, csipet gyömbérrel, mézzel, cukorral, édes almaszeletekkel). Lehűtve néhány napig megtartja a frissességét, ez is jó megoldás az íz javítására.
A savanyú borok felhasználhatók fűszerként is. Nagyon finom ízt ad savanyúságoknak, savanyú leveseknek és főzelékeknek, a sülő húsoknak, hurkának, kolbásznak, belsőségeknek, ha meglocsolja egy kevés savanyú borral.
Másik kérdésére: homokra is ajánlható piros csemegeszőlő-fajta a gombabetegségeket jól tűrő, nagy, tetszetős fürtű, de kissé semleges ízű, rózsaszín bogyójú Teréz, a kékesfekete, korai érésű, ízletes gyümölcsű, gombabetegségeket jól tűrő, de szárazságra érzékeny Eszter és Néró, valamint a fagytűrő, késői érésű bor- és csemegeszőlő, a Piros chasselas. A fajták oltványai a Kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet faiskolájában vagy az abasári oltványfaiskolákban vásárolhatók meg.

Kilián János (drótposta)
A szőlő fürtkocsánybénulása nem fertőzéses eredetű élettani betegség, amelyet több tényező - a talaj csekély humusztartalma, rossz vízháztartása, alacsony magnézium- és kálciumszintje, illetve a két elem felvehetőségének gátlása (például a viszonylag magas káliumszint) - okozhat. Bár többnyire a magnézium hiánya, illetve (elsősorban talajhibák következtében) rossz felvehetősége okozza a fürtkocsánybénulást, az egyoldalú műtrágyázás (például magnéziumtrágyák kijuttatása) csak akkor javasolható, ha a talaj tápelemvizsgálata alapján ez indokolt. Elsősorban a talaj humusztartalmának növelésével - szerves trágyázással, illetve a magas huminsavtartalmú ásványi Huminit kijuttatásával - biztosíthatjuk a tőkék egészséges fejlődéséhez szükséges harmonikus tápanyagellátást. Ahol a betegség már előfordult, ott emellett megelőzésre és gyógyításra a magnéziumtartalmú levéltrágyák alkalmasak. A korábban javasolt Biomit-Plussz magnézium-, kálcium- és mikroelem-tartalmú levéltrágyával kiemelkedően eredményes kísérleteket folytattak.