Öreg fa nem vén fa

Az ifjítást két év alatt végezzük el. Először (az idén) a koronát ritkítsuk ki. Ennek során azokat az ágakat (vagy azok egyikét) vágjuk ki, amelyek párhuzamosan futnak, egymást keresztezik, illetve amelyek nem illenek bele egy szabályos koronaforma képébe. A ritkítás során olyan korona kialakítására törekedjünk, amelyek ágai egymástól azonos távolságban állnak és a koronateret arányosan kitöltik.
A következő évben az ágakat erősen visszavágjuk. A lepusztult, elhanyagolt, elsűrűsödött koronákat igen erősen, az ág harmadára kell kurtítanunk.  A jobb állapotban lévő, ápoltabb fák ágait elég csak felére csonkolnunk. Az ágakat mindig egy oldalelágazás (gally) fölött fűrészeljük el, mert a rejtett rügyek, amelyekből majd az új hajtások kitörnek, ott bújnak meg a legnagyobb számban. Az ágcsonkon maradt gallyakat és vesszőket azonban már hagyjuk érintetlenül (legföljebb egy kissé ritkítsuk meg), mert az erősen megcsonkított fa csak a belőlük kitörő hajtások asszimilációs erejével vészelheti át az ifjítást követő kritikus időszakot. Az ifjítás hatására a fölkopaszodott részekből hajtások törnek elő, amelyekből új, szabályos ágrendszerű, szép gyümölcsöt termő koronát nevelhetünk.
Ha a levágandó ág másfél-két méternél hosszabb, akkor ne egyszerre fűrészeljük le, mert vágáskor a nagy súlya miatt majdnem biztosan lehasad. Csonkoljuk vissza egyszer vagy kétszer úgy, hogy végül harminc centiméteres darab maradjon belőle, amit már könnyen, a lehasadás veszélyét teljesen kizárva távolíthatunk el. Azokat az ágakat, amelyeket egy menetben távolítunk el, először fűrészeljük be alulról (a döntés felőli oldalon), és csak ez után kezdjük az átfűrészelést fölülről, úgy, hogy a bevágott felületek találkozzanak. Így akadályozzuk meg a lehasadását.
Jól ifjíthatók az almatermésű gyümölcsök: az alma, a körte, a birs és a naspolya. A beavatkozást tavasszal, a rügyfakadásig végezzük el, mert később, ha a rügyek már kifakadtak, könnyen leverjük őket. Az ifjításra érzékenyebbek a csonthéjasok (szilva, őszibarack, meggy, kajszi, cseresznye), de azért sikerrel próbálkozhatunk velük is. A héjasok közül a mandula és a dió is ifjítható, ez utóbbi esetben azonban augusztus végén, szeptember elején végezzük el a beavatkozást, mert a dió - főleg tavasszal - nedvet ereszt.
Ha korábban nem metszett vagy huzamos időn át elhanyagolt, sűrű koronájú termő korú fát akarunk rendbe tenni, akkor annak természetes koronaalakulását figyelembe véve járjunk el. Ennek megfelelően ritkítsunk, vegyünk ki kisebb-nagyobb ágakat, gallyakat a koronából. Az elszáradt, beteg, egymást keresztező, sűrűsítő koronarészek eltávolításával kezdjük a beavatkozást. Az ilyen, úgynevezett alakító ritkítással azonban csínján kell bánnunk: évente csak kevés ágat vágjunk ki egyszerre a koronából.