Othello, a szeretve átkozott

A filoxéra, vagyis a szőlőgyökértetű európai elterjedése idején sok millió szőlősgazda vált földönfutóvá, hiszen a hagyományos, őshonos európai szőlő (Vitis vinifera) százezer hektár számra pusztult ki. Ekkor jelentek meg az észak-amerikai direkt termő szőlők, amelyek egy másik szőlőfajhoz, a labruscákhoz tartoznak (Vitis labrusca). A direkt termő azt jelenti, hogy ezeknek a szőlőknek a vesszőit a filoxérával fertőzött talajba közvetlenül lehetett telepíteni, nem kellett hozzá oltvány. Ugyanakkor az ilyen szőlők íze lényegesen eltér az európai szőlőkétől, és ezt a belőlük készült bornak is átadják. Ráadásul a kocsonyás gyümölcshúsból fakadóan az erjedés során nemcsak etil-alkohol, hanem - kis mértékben - mérgező metil-alkohol is képződik.
Ezekkel a kedvezőtlen tulajdonsággal azonban nem foglalkoztak Európában, amíg élet-halál kérdés volt a filoxéra elleni küzdelem. Amikor már a betegségnek ellenálló alanyok révén újra lehetővé vált az európai szőlők biztonságos termesztése, megkezdődött az amerikai szőlőfajták kiszorítása.
A régi és az új szakirodalom is egyaránt kiemeli az Othello erényeit. Amíg a Piros Delaware, a Fehér Delaware, a Noah (Nova) és az Izabella fajtákról lesújtó véleményeket olvashatunk, addig az Othello vörösborának színjavító házasításáról elismerően emlékeznek meg a szakírók, nem is beszélve az étkezési szőlőről, amely jelentős exportcikkünk volt. Ötven évvel ezelőtt azonban egyik napról a másikra rendeleti úton betiltották üzemi termesztését, szaporítását és borának forgalmazását (miként minden más direkt termőét is). Származása miatt sújtották ezzel, nem azt nézték, hogy mit tud. Az Othello a "földalatti" mozgalomba kényszerült, de előtte sokan megkedvelték, mert a peronoszpórával szemben jól ellenállt. Igaz, a lisztharmat ellen védeni kellett, ráadásul a kénre érzékeny volt. Mégis sokan szívesen fogyasztották jellegzetes ízű fürtjeit, nem akartak lemondani szép színű boráról sem. Pedig akkor még nem tudták, amit a modern tudomány bizonyított: az Othello magas rezveratroltartalma csökkenti a daganatos megbetegedések kockázatát. Az "üldözött" szőlőt védelmükbe fogadták az emberek, a tiltás ötven éve alatt sem tűnt el teljesen.
A sors iróniája, hogy egykor a franciák voltak az élharcosai a direkt termők európai elterjesztésének, nemesítésének. A fajhibridek sorát a francia nemesítésű Feri szőlő, az Iber francia és a Pannonhalmi kék nyitotta meg. A második világháború után azonban az ilyen irányú nemesítés abbamaradt, ugyanakkor Magyarországon és a Német Szövetségi Köztársaságban nagy lendületet vett. Hazánkban több nemesítőműhelyben is előállítottak olyan fajhibrideket, amelyek már elveszítették a jellegzetes ízt, ám fagytűrőek és a betegségekkel szemben ellenállóak. Igen ám, de származásuk okán mégsem egyenrangúak a színtiszta európai fajtákkal, annak ellenére sem, hogy 1979-ben a Nemzetközi Borhivatal kongresszusán határozatot hoztak: a fajhibrideket a jövőben nem direkt termőknek, nem termőhibrideknek, hanem rezisztens fajtáknak nevezik majd. Ennek ellenére több európai országban ma sem engedik telepíteni őket. Lakatos András és Lakatos Tibor, akik másfél évtizedet töltöttek el Brazíliában borászként, arról számoltak be, hogy a dél-amerikai országban nagy keletje van a direkttermő-ízű boroknak, szőlőknek, és ezt tapasztalták ázsiai útjaik során is. A magvatlan szőlők nemesítésében élen járó Egyesült Államokban egy sor mag nélküli direkttermő-ízű szőlő született, például a Venus, amely szinte az Othello "utóda". Mindezekből levonható az a következtetés, hogy az amerikai kontinensen és Ázsiában másként gondolkodnak a régi direkt termőkről és azok továbbnemesített fajhibridtársairól, mint Európában. Elsősorban a tudás számít, és nem a származás.
A XXI. század egyik fő vonulata a környezetbarát gazdálkodás lesz - állítják a "zöld szellem" óriásai. Nem mindegy, hogy három-négy vagy tizenhárom-tizennégy permetezéssel garantálható-e a biztonságos szüret. Ennek környezetvédelmi és anyagi kihatásai is érzékenyen érintik a gazdákat és az emberiséget.