Termőbogok között

Az alma a legnagyobb alakgazdagságú gyümölcsfajunk, a legkülönbözőbb formájú, színű és ízű gyümölcsváltozatok, hajtás-, levél- és vesszőalakulások, illetve koronaformák jellemzik. Ennek megfelelően igen változatos koronaformákat nevelhetünk belőle, az egyes fajták természetes növekedési, koronaalakulási jellemzőinek figyelembevételével. Hagyományosan termesztve az ágcsoportos sudaras korona szabályai szerint célszerű formálni a fiatal fát. A támaszt igénylő, úgynevezett intenzív formákban nevelve az egyes koronaalakulásokra érvényes metszési szabályok szerint kell eljárnunk. Ezek nagyon eltérőek lehetnek, hiszen a termőkaros orsó a karcsú orsó vagy a szuperorsó más és más beavatkozásokat igényel. Ezek az intenzív formák tipikusan az üzemszerű termelésben jellemzőek. Ott a fák gyenge vagy igen gyenge alanyon állnak, igényesek a tápanyagellátásra, a növényvédelemre, a metszési és betakarítási munkákra egyaránt. Így aki ilyenek telepítésére vállalkozik, annak tetemes beruházási költségekkel is számolnia kell (hiszen például szuperorsóból egy hektár ültetvény szaporítóanyag-igénye legalább háromezer fácska), és jól föl kell vérteznie magát szakismeretekkel is.
A körte természetes formája a fölfelé törő kúp alak, amelynek szintén az ágcsoportos sudaras koronaforma felel meg leginkább mint hagyományos, mesterséges koronanevelési eljárás. A fiatal fát ennek megfelelően alakítsuk.
Termő korú alma- és körtefák jellemző többéves termőrésze az úgynevezett termőbog vagy termőkalács. Ezeknek a virágzati tengely megvastagodása következtében kialakuló, laza szövetű, gyűrűszerű duzzanatoknak az alakja a kalácsra emlékeztet, innen ered a másik elnevezésük. Az évek során egyre növekszenek, a bogok száma egyre gyarapszik, ami zsúfolttá teszi a koronát. Ezért a termőbogokkal zsúfolt gallyazatot rendszeresen vágjuk vissza két-három termőbogig, amivel meg is ifjítjuk a fát. Tudni kell ugyanis, hogy az egy- és kétéves korú termőbogok a legértékesebbek.
A birs és a naspolya több tekintetben is hasonlít egymásra. Mindkettő 3-6 méter magasra növő bokor vagy koronás fa, és mindkettő rügyei vegyes rügyek, amelyek döntően a termővesszők csúcsán képződnek. Ebből következik, hogy metszéskor nem szabad visszacsípni a vesszőket, mert azzal az éves termést is "leszüreteljük". A birset és a naspolyát tehát csak ritkítani szabad, amelynek során kisebb-nagyobb ág- és gallyrészeket egyben távolítunk el a koronából.