Hópehely héjában sülve

A nemesítők szerint hosszadalmas és kemény munka a fajta előállítása, és a piacra juttatása sem könnyebb. Ebben szerepe van annak is, hogy a burgonyát méltatlan módon forgalmazzák a boltokban: ömlesztve vagy egyenhálóban, fajtanév és felhasználási típus nélkül árusítják. Ráadásul a felhasználók nem ismerik a fajták közti óriási különbségeket.
Ezért a keszthelyi nemesítők úgy döntöttek, a fogyasztókat és a vendéglátókat tájékoztatják arról, mire valók az egyes fajták. Polgár Zsolt igazgató tréfásan azt is megjegyezte, hogy meg tudják mutatni a szakszerű burgonyahámozást is. Az intézet a helyi Goldmark Károly Művelődési Központtal, valamint az Idegenforgalmi Kereskedelmi Vendéglátó Szakképző Iskola VSZK Ínyenc '96 Kft.-jével közösen Ezerarcú krumpli címmel gasztronómiai bemutatót rendezett, amelyen a kutatókon kívül ismert szakácsmester, Tóth Endre magyarázta el, mit tud a burgonya a konyhában, és mennyi ínyencséggel - például a zalai dödöllével - lehet színesíteni az idegenforgalmi kínálatot.
A keszthelyi kutatók háziasszonyoknak szóló fontos intelmei között az első: ne a szín alapján vásároljanak! Jelenleg a hazai fogyasztó a rózsaszín héjú, Rózsa gyűjtőnévvel illetett burgonyát veszi meg a legszívesebben, abból is a nagyobb méretű gumót. Tévhitben él, mert nem a szín, hanem a beltartalom a meghatározó, és bizony a nagyobb méretű krumplinak általában "lazább" a belső összetétele. Lönhárd Miklós nyugalmazott nemesítő arra is felhívta a figyelmet, egyetlen nap elég ahhoz, hogy a napsütötte boltajtóba, a járdára kirakott zsákokban álló gumókban felszaporodjon az ízrontó alkaloida, a szolanin.
Amit pedig minden fogyasztónak ismernie kell: a burgonyafajták konyhai felhasználás szerint A, B, C, D csoportba sorolhatók. A fajtanév mellett ezt is fel kellene tüntetni a csomagoláson, a háziasszony akkor tudná igazán, hogy milyen ételhez melyiket válassza. Az  A kategóriába a nem szétfővő, finom szerkezetű, salátához való fajták tartoznak; a B-be az enyhén szétfővőket (az úgynevezett szappanosakat) sorolták; a C kategóriába a szétfővő, laza szerkezetű fajták tartoznak, míg a D-be a nagyon széteső, durva szerkezetű, erősen lisztes, keményítő és püré gyártására alkalmas fajták.
Mindezek ismeretében vehettük szemügyre a keszthelyi fajtákat. Nemrég kapott állami elismerést a sárga héjú, középkorai érésű, enyhén szétfővő, finom ízű, piacos, bőtermő és biotermesztésre is alkalmas Vénusz gold (C). A Luca (B) középkorai, nagy, szabályos gumójú, kiváló termőképességű, ellenálló fajta.
A Lorett (B) középkorai érésű, rózsaszín héjú, nagy gumójú, bőtermő. A Rioja vagy Százszorszép (C) középkorai, piacos megjelenésű fajta. A középkorai, hajtatásra is alkalmas, nagy gumójú Góliát (B) szintén jó termőképességű.
A White Lady (C) középkorai, finom ízű, nagy termőképességű, piacos fajta, biotermesztésre a legalkalmasabb. A Hópehely (B/C) középkorai érésű, finom ízű, nagy termőképességű, igen stabil fajta. A középkorai kategóriás, nagy termőképességű, piacos Kánkán (B) öntözéses termesztést igényel.
A Somogyi sárga kifli (A) középkorai, kiváló étkezési fajta, közepes termőképességű, betegségekre fogékony, öntözést igényel. A kutatók dolgoznak ellenálló változatának előállításán, várhatóan három éven belül előállnak vele.
A keszthelyi burgonyakutatók szerint, ha a termelők a kereskedőkkel összefogva szorgalmazzák a fajtajelzés alkalmazását, gazdaságosabbá válhat az ágazat.