Vipera ellen pálinkát?

A parlagi vipera az ismeretlenebb. A világ egyik legritkább kígyófajtája, hazánkban a legveszélyeztetettebb gerinces állat. A szakemberek szerint, ha nem találunk hamarosan a mostaninál hatásosabb megoldást megmentésére, tíz éven belül eltűnhet a föld színéről. Nehéz ezt elhinnie annak, aki látott már tavaszi nászra készülődő viperacsapatot. Például az Erdőháton, a Fülesdet Kömörővel, Túristvándival összekötő utak mentén. A nedves kaszálók, bozótosok, elhagyott rizstelepek száraz magaslatain gyülekező viperák megszámlálhatatlanul összefonódó, egyfolytában tekergőző tömege iszonyodással tölti el az embert, Valójában a vipera félénk állat, a legkisebb neszre is elmenekül. Méregfoga persze azért van, de ritkán használja. A marása egyébként sem halálos, legfeljebb rosszullétet, kiütéseket okoz.
Jobb azért tartani tőle, mert nagyon hasonlít hozzá a veszélyesebb keresztes vipera. Sokáig össze is keverték őket, Herman Ottó állapította meg végül, hogy csupán unokatestvérek. A magyar sárkánynak is nevezett, főleg szöcskével, sáskával, pocokkal táplálkozó kisebbik viperát, a parlagit - amúgy negyven-ötven centi hosszú, s ujjnyi vastag csupán - a főváros melletti Rákos mezején rálelve írta le először a kiváló természettudós, innen is nevezték sokáig rákosi viperának. (Majd csak az ötvenes években kezdett meghonosodni a parlagi jelző.) Akkor még volt belőle bőven, különösen a Hanságban. Annak lecsapolásakor külön "kígyóirtó" brigádok haladtak elöl, s egyszerűen agyonverték az útjukba kerülő állatokat. A kíméletlen irtás és az élőhely rohamos beszűkülése vezetett a populáció vészes megfogyatkozásához. Ugyan már több mint harminc éve védett, s különféle programok igyekeznek megállítani a fogyását, de a sorsa így is fölöttébb kétséges.
A nagyobbik, a keresztes vipera élete sem valami rózsás. Valamivel elterjedtebb, mint a parlagi, de ugyanolyan rejtőzködő életet él. Még leginkább kora tavasszal találkozni vele, amikor előbújik a rejtett üregekből, s kifekszik napozni. Életem eddigi egyetlen viperáját is egy ilyen szép tavaszi napon láttam - döglötten. Túristvándi barátom kertjében két napszámos öreg fákat tuskózott, majd leültek ebédelni. Nemsokára kiabálni kezdtek, hogy menjünk gyorsan, mert kijött a földből egy hatalmas kígyó. Szaladtunk, de már késve. Mire odaértünk, végeztek vele. Agyonverték szegény viperát. Rendes, kifejlett példány volt, hetven-hetvenöt centiméteres. A fajtájával már tényleg nem jó találkozni, mert sokkal ingerlékenyebb a parlaginál. A szakírók szerint ellenben, ha óvatosan bánunk vele, akár kézbe is vehetjük, nem kell a harapásától tartani. Szorításunkra ugyan felszisszen, s felénk is vág, de igazából csak akkor mar, ha rálépünk vagy nagy fájdalmat okozunk neki.
A keresztes viperával ajánlatos sokkal körültekintőbben bánni, mint a parlagival, mérge akár végzetes is lehet. Az egészséges ember ugyan szinte mindig túléli a harapását, de néha-néha halállal végződik a kaland. Pár éve például az ország egyik legismertebb kígyásza halt meg így Beregben. Már a korábbi években is számtalan harapás érte, s az orvosok figyelmeztették, még egy támadást nem fog túlélni. Ám ő nem tudott szakítani a viperákkal. A végzetes találkozás a tiszakerecsenyi erdőben következett be, s barátai hiába vitték azonnal orvoshoz. Ott halt meg a rendelőben, hiába kapta meg az ellenmérget.
Szerencsére az ilyen találkozások igen ritkák, a beregi esetet leszámítva az elmúlt évtizedben például egyetlen halálos kígyómarás sem történt az országban. Az óvatosság kedvéért a kígyós helyek patikáiban, erdészházaiban tartanak szérumot.
Régen, amikor még nem volt szérum, a pálinkát tartották a leghatásosabb orvosságnak. Még a jó öreg Brehm Alfréd is azt írta százharminc éve, hogy akit kurta farkú kígyó harapott meg, mindenütt kezelhető, minthogy a legkisebb faluban is lehet konyakot, rumot kapni. A felnőttnek legalább fél litert kell magába öntenie, de a gyerek is nyugodtan ihatja, mert a vipera csípte ember nagyobb alkoholfogyasztás után sem részegedik le.
Biztosan így van, mert Brehm nagy tudós volt. Ám az is biztos, ma már vannak, akik vitába szállnának vele. A pálinka hatásáról.