Kis fáról csak mutatóba

Magától értetődően így gondolkodik az ember, ámde léteznek olyan szempontok és helyzetek, amikor mégis érdemes rászánni magunkat erre a beavatkozásra. Például akkor, ha az átlagoshoz képest nagyon sok gyümölcs kötődött (maradt meg) a fán. Előrebocsátjuk, hogy e tekintetben a nagy gyümölcsöt termő fajok jöhetnek szóba, elsősorban az alma, a körte és az őszibarack. (Némely nagy termésű évben a kajszibarackot és a ringlót is érdemes megritkítani.)
A ritkítás legfőbb célja és haszna, hogy elejét vegyük a fa túlterhelésének, tehát megakadályozzuk, hogy egy vagy több ág lehasadjon a termés súlya alatt. Ugyanakkor nagyobb, szebb és piaci tekintetben értékesebb gyümölcs képzésére késztetjük a fát. De a növényvédelemben megmutatkozó haszon sem elhanyagolható, hiszen a túl sűrűn álló, egymáshoz érő gyümölcsök közé nem hatol be a permetlé, és a fertőző kórokozók és a kártevők (mint a gyümölcsmolyok is) ott könnyen megtelepedhetnek.
A ritkítás mértékének általános elve, hogy a meghagyott két gyümölcs között elférjen egy kifejlett harmadik. A fiatal, először termő fák gyümölcsritkítását különös műgonddal végezzük. Ha ezek sűrűn berakódnak terméssel, annak az a hátulütője, hogy a megmaradó sok gyümölcs jelentős tápanyagot von el a még növekvő, fiatal növénytől. Ezért az első terméseiket mutató gyümölcsfáinkról inkább érjük be egy kis kóstolóval.
Az alma és a körte fölöslegesnek ítélt kis gyümölcseit keskeny pengéjű éles késsel vagy kis hegyes ollóval vágjuk ki a kocsányuk közepén.  A terméscsoportokból általában két gyümölcsöt hagyjunk meg. Az őszibarack, a kajszi és a ringló ritkítandó terméskezdeményeit kézzel, csavaró mozdulattal válasszuk le a termőrészről.
Az alma és a körte ritkításának ideje a természetes hullás befejeződése után (június elején, közepén) következik el, amikor már látható a túlságosan nagy termés ígérete, a fa túlterheltsége. Az őszibarack, a kajszi és a ringló ritkítási idejét a gyümölcskezdemény méretéhez igazítsuk. A legalkalmasabb állapot a beavatkozásra, ha a kis termések kis dió méretűek, azaz átmérőjük másfél-két centiméter. Ennél korábban ne ritkítsunk, mert e gyümölcsfajok esetében a természetes hullás addigra fejeződik be.