Kutyaposta

Hogy mi is a helyzet toklászfronton? A Kutyapostásnak elég csak kimennie a háza elé, s máris látja a pontos konstellációt. Ha nem is térdig, de bokáig járunk a toklászban... Ugyanis most az történt, hogy a parlagfű elleni harc jegyében az allergiát okozó növényt utcahosszat kivágták, és - mindenki örömére - az akciónak áldozatul esett az egérárpa nevű gyomnövény is. (Annak a kiszáradt kalásza a toklász.) De miután a kedves lakótársak, a csak hébe-hóba kijáró nyaralók meg az erdő széli elhagyott telkeiket amúgy sem gondozó tulajdonosok nem mondhatni, hogy serénykednének a száradó parlagfű­toklász kombináció feltakarításában, hát, ahogy mondtam, bokáig járunk az aprócska, mérgezett dárdákban.
És ha ez másutt is így van, akkor itt az ideje, hogy kutyabarátunkat minden séta után alaposan ellenőrizzük. Hogy hol támad a toklász? A válasz egyszerű: szinte mindenütt. Leggyakrabban a lábujjak között, a talppárna redőiben, a farkasfog alatt, aztán fölfelé a mellső és hátsó láb hajlataiban, a hónaljban, a lágyéki szövetekben, a fejen a szemnél, az orrjáratban, a fülekben - no, ott aztán igen gyakran.
És ne hagyjuk el a választ a "hogyan támad?" kérdésre sem. Nos, a toklász kis hegyes szálai a megszúrt bőrt felsértik, s mivel rendeltetésük szerint csak egy irányba, vagyis csak befelé képesek közlekedni, a sérülésből seb, majd sipolyjárat bejárata lesz. A kutya mozgása segíti hosszú, olykor centimétereken át is tartó vándorútján a nyavalyás növényi részt. Képzeljük el, mit áll ki kedvencünk annak esetleg hetekig tartó vándorútja alatt, amikor az a valami a szemét, az orrát, lábujját vagy a fülét fúrja-faragja!
Ilyenkor már általában késő: csak az állatorvos segíthet. Ebben a stádiumban már ritkán kerülhető el a kisebb műtét, amit leginkább altatásban végeznek, mert bizony nem egyszerű az elvándorolt toklászt megtalálni. A sikeres kivétel után még akár hetekig is eltarthat az egyéb bajok - fülgyulladás, kötőhártya-gyulladás vagy a helyi gyulladások - utókezelése.
Mindezek ellen a legjobb gyógyszer a megelőzés. Vagyis - és ez legyen a legfontosabb megelőzés - ezekben a hetekben minden nap alaposan és akár többször is át kell vizsgálnunk a kutyánkat.
Az elmúlt napokban ízelítőt kaptunk a nyári kánikulából is. Kutya meleg volt - s, ugye, mondanom sem kell, a kutyának is kutya melege vagyon... Éppen ezért néhány jó tanács. Soha ne hagyjuk kedvencünket a tűző napon, esetleg egy kocsma elé kikötve vagy kocsiba zárva. Kánikulában (kedves biciklisek!) ne futtassuk kutyánkat, sétálni is csak a kora reggeli és késő esti órákban vigyük, s legfőképp ne kívánjunk tőle "csúcsteljesítményt". A beteg és az idős kutyára különös gondot kell fordítanunk, hiszen ő érzékenyebb a melegre. Mindig legyen árnyékos, hűvös helye és friss ivóvize. Gondoljunk a vedlésre, és fésüljük ki az elhalt szőrszálakat. A nagy melegben a kutyák étvágya is kisebb, ezért etetni az esti és a reggeli órákban célszerű.
A Kutyapostás Simonkája is szenved a melegtől, éppen ezért a teraszon elfogyasztott reggelije után a garázsban vagy a mosókonyhában keres menedéket. És legközelebb már csak késő délután kerül elő, akkor, amikor a nap már lement. Kánikulában szünetel a házőrzés is...