Bozsik gazda tollából

Ma is élénkem emlékszem gyermekkorom kedvenc postására, Feri bácsira, aki a kicsik körében páratlanul népszerű volt. Feri bácsi, tessék nekünk barackot adni! - kérleltük. És a jó öreg gazdagon nyomta buksinkra a képzeletbeli barackot, miközben ezt mormolta: kajszi, rózsa, őszi, ananász. Már akkor szöget ütött a fejembe ez a négy szó, amelyek mind barackot jelentenek.
Surányi Dezső botanikus szerint a kajszira legszebb magyar szavunk a sárgabarack. A gyümölcs Kínából indult világhódító útjára, és Örményországig jutott az ókorban. A Római Birodalom odaérkező harcosai is megkedvelték, és az általuk örmény alma névre keresztelt gyümölcs magvait elhozták Európába. Pannónia provinciában is meghonosodott ez az ízletes gyümölcs. A halványabb, hússzínű ananászbarack - mert ez is sárgabarack - a kutatók szerint a tengeri selyemúton jutott el Dél-Franciaországba, majd onnan a Kárpát-medencébe.
A rózsabarack élénk piros fedőszínéről kapta a nevét. Húsa nem olyan levecses, mint a kajszibaracké, inkább lisztes, szárazabb, ezért sűrű lekvár főzhető belőle. Sajnos az ananász fajtakör mára kikopott a köztermesztésből. A kajszibarackot a törökök hozták magyar földre Buda elfoglalása után. A kajszi, a rózsa és az ananász is egy-egy fajtaköre a sárgabaracknak, vagyis az örmény almának (tudományosan ez a neve ennek a gyümölcsnek: Armeniaca vulgaris vagy Prunus armeniaca). A kajszibarackot és a rózsabarackot keresztezéssel nemesítette Nyújtó Ferenc, akit kajszikirálynak hívtak Cegléden. A ceglédi előnévvel kezdődő fajták között ilyeneket is találunk szép számmal. A sárgabarack pazar világával már gyermekkoromban megismerkedtem. Nagyszüleim kertjében kajszi- és rózsabarack egyaránt volt. Amikor a nemesítési tanszéken dolgoztam, mintegy háromszáz fajtával és fajtajelölttel találkoztam, s akkor döbbentem rá, milyen gazdag világa van a gyümölcsnek. Még zöld színnel beérő sárgabarackok is vannak. Egyes ázsiai típusok a földre hullva is olyan zöldesfehérek, mint a fehér húsú őszibarack. Ezek tényleg nem sárgák, de rendszertanilag nem vitás, hogy sárgabarackok.
Az idei esős időjárás is bebizonyította, hogy a finom gyümölcsnek komoly gombás betegségekkel kell szembenéznie (monília, varasodás, sztigmina, gnomónia). Ezért sajnos már barackot sem lehet permetezés nélkül termeszteni. Ráadásul a kénre érzékeny, tehát ilyen szerekkel nem szabad kezelni. A gutaütést egy baktérium és egy kórokozó gomba együttesen okozza. A barackmoly és a keleti gyümölcsmoly a terméseket is károsítja. A zöld szilva levéltetve ellepi a sárgabarack friss hajtásvégeit is. A monília által okozott hajtáspusztulást ne nézzük tétlenül! Minden elszáradt, elhalt részt most vágjunk le! A sebeket azonnal kezeljük sebzáró készítménnyel! A növény védelme tehát nem gond nélküli, de ezzel együtt hercegnőnek tartom, hiszen olyan szépek a gyümölcsei, hogy elkápráztatják az embert, nem is beszélve páratlan zamatairól.
A Nemzeti fajtajegyzéken több mint 25 fajta sárgabarack szerepel. Olyan érési sorozatot is összeállíthatunk, amely június elejétől augusztus elejéig, tehát két hónapon át ellátja a családot ízletes gyümölccsel. És akkor még nem beszéltünk arról az örmény fajtáról, amely októberben érik. De ez ma még csupán a nemesítői fajtagyűjteményekben lelhető föl.