Érik a csete

Az értékes gyümölcsöt az udvarok, kertek többségében sokan nem szedik le. Pedig szörpöt, lekvárt lehet belőle készíteni, méghozzá ugyancsak értékeset, hiszen a bodzát gyógynövényként is termesztik. Európában ötven évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni vele, hazánkban a kilencvenes években telepítettek először ültetvényeket. A KSH adatai szerint körülbelül 1600 hektáron díszlik nálunk ez a növény, de ennek nagyobb része még nem terem. A legnagyobb európai feketebodza-termelő Ausztria. A nemesített fajták virágzata és termése nagyobb, mint a vadon termőké, és előnyük, hogy egyöntetűen érnek.  Ma már mintegy húsz fajta közül lehet választani, a legtöbb helyen az osztrák Haschberget ültették el.
A Magyarországon is őshonos cserje gyógyszerként régóta ismert: levele, virága és termése is fontos hatóanyagokat tartalmaz. A bodza gyümölcse vitaminokban (B1, B2, B6, A, C) és ásványi anyagokban (kálium, kalcium, magnézium, foszfor) igen gazdag. A fehérjék felépítéséhez szükséges szinte valamennyi aminosavat tartalmazza, cukortartalma nagyrészt glükózból és fruktózból áll. A bogyók olyan színanyagokat rejtenek magukban, melyekkel sok betegség megelőzhető. Ilyenek például a flavonoidok, melyekről bebizonyosodott, hogy szerepet játszanak a hajszálerek falának erősítésében, a gyulladásos folyamatok gátlásában, az allergia legyőzésében és a fertőzések elkerülésében.
Ha valaki mindezek után kedvet kapott lekvár vagy szörp készítéséhez, tudnia kell, hogy a bogyó savasságának tompítására valamilyen gyümölccsel keverni kell. Van, ahol a szörphöz almát adnak, a lekvárhoz pedig szilvát, meggyet, körtét és szintén almát.