Kutyaposta

Gyepükajánról írt nekünk (sőt, leginkább csak Simonkának, a Kutyapostás berni pásztorának) Sinkó Istvánné Lessy nevezetű kutyusa. A két héttel ezelőtti túránkra kérdez rá: "Sikerült a nyaralásra szánt időt kellemesen töltened? Láttad a nagy vizet? Megfürödtél benne?"
Legutóbbi jelentkezésekor ugyebár arról panaszkodott a Kutyapostás, hogy Balaton-szerte ki vannak tiltva a tóból a négylábúak, még a szabad strandokról is. Ezért aztán erős kétségek között indultunk útnak: vajon sikerül-e Simonnak megmutatni közelről a Balatont? Hál' isten, végül minden jóra fordult: bebocsátást nyertünk egy vitorlástelepre, ahol is Simonka megtekinthette a vízi életet, már amennyire ezen a kacsák és a hattyúk népét érteni lehet... Ebbéli érdeklődése közben egészen bokáig be is merészkedett a tóba, úgyhogy, kedves Lessy, köszönjük érdeklődésedet, sikerrel jártunk, de azért az igazi szerelem továbbra is a hegyek és az erdők világa marad...

Juhász Hermina Borsod megyéből úgy kezdi levelét, hogy "Kissé szokatlan kéréssel fordulok Önhöz." És hát valóban szokatlan a kérés, ugyanis a kedves olvasó cicái elhelyezéséhez kéri a Kutyapostás segítségét... Micsoda idők: a Kutyapostás macskaügyi levelet kap! (Remélem, Simonka nem olvassa e sorokat, ezért gyorsan ideírom: levélírónknak el kell költöznie kertes házából egy bérlakásba, és szeretne új és jó gazdát találni két cicájának, akiknek még a fényképeit is elküldte. Meg ne mondják Simonnak: két gyönyörű, fehér-fekete macsekról van szó. A telefonszám pedig 06-70/251-0566; remélem, beválunk Macskapostásnak is...)

És akkor Csipke - utoljára.
Ugye emlékeznek még az embertelen vadász által legyilkolt Csipke kutya történetére? Sokszor írtunk róla, mindhiába. Végül is nem lesz felelős: a hősies vadász elbújhat az ostoba törvények mögé... Következzen hát Csipke gazdájának utolsó levele:
"Az elmúlt időben próbáltam személyesen is megkeresni, de anyagi körülményeim ezt nem tették lehetővé. Szerettem volna Önnel személyesen találkozni, kezet fogni, és megköszönni, amit kis barátunkért, Csipkéért tett. Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket, de ez hazugság. Hazugság, mert tudom, hogy nem így van.
Azóta még inkább ragaszkodom kutyáimhoz, s az emberekhez fűződő érzelmeim tovább szakadoznak...
Tudnia kell azonban, hogy készíttetek egy gránittáblát, szép írással, amit a bejárathoz teszek majd ki, s erre pár név fel lesz vésve, szép betűkkel, azoké, akik valójában emberek. Szeretettel mondom: ott fog szerepelni az Ön neve is.
Nyár eleje óta fogadok be kóbor kutyákat is, és ez motivált arra, hogy létrehozzak egy alapítványt és egy kutyaotthont. A kutyaotthon lényege, hogy nem ölünk, hanem minden eb élete végéig élhet itt, hacsak nem találunk egy normális gazdit, akkor az elviheti. Szerencsére a gránittáblára más is fel akar iratkozni - akad hát néhány támogató. Írna erről néhány sort?
Mivel nincs semmim, köszönetképpen fogadja el tőlem a mellékelt írást. Mert tényleg nincs másom" - fejezi be levelét Bedepusztáról Lakatos-Janóka László.
A mellékelt írás egy sírnivalón gyönyörű kutyatörténet. Hogy milyen szép, az év végén megjelenő Szabad Föld Kalendáriumban majd Önök is elolvashatják...
Lakatos uramnak szerencsét, támogatók sokaságát kívánom az új kutyaotthonához. A nevét már ki is találtam: legyen Csipke.
Ahol nem ölnek, ahol minden eb élete végéig élhet.
Ez a Csipke kutyaotthon.