Üzenjük

Nagy kert jeligére
Olvasónk előrehaladott korára való tekintettel olyan növényfajtát keres, amely nem nő gyorsan, nem kell kaszálni, és a bevetett terület kevés gondozással is a rendezettség látszatát mutatja. Ilyen a fehér here, amelynek mélyre hatoló karógyökere a talaj alsó rétegeiből is felhozza a tápanyagokat és a vizet, emellett sűrűn elágazó, virágzó hajtásaival a növény pótolja a gyepet. A pillangós növény elfekvő hajtásai az ízeknél legyökeresednek, így sűrűn elágazó gyökérzete átszövi a talajt, lombja a gyepekben is nagy felületeket takar, kevésbé gyomosodik el. A fehér here azonban víz- és tápanyagigényes növény, termesztett fajtája sovány talajokon kevésbé erősödik meg. A vadon begyűjtött fajta ellenállóbb, jobb a szárazságtűrése. Hátránya, hogy lassan kel, nehezen áll be, ezért (kora tavaszi) vetését általában takarónövénnyel - tavaszi árpával - együtt ajánlják. A fehér here három-négy évig maradhat egy helyen, utána ajánlatos a vetésváltás. Ha ez elmarad, az állomány kiritkul, különféle vadnövényfajok telepednek be, és a terep már csak gyakoribb kaszálással tartható rendben.
Ahol nem a takarmánytermesztés a cél, ott a gyep karbantartására - ha van rá lehetőség - a legeltetés a legkedvezőbb. Számos nagy parkban birkákkal "nyíratják" a füvet, így a jószág is jóllakik, közben megtrágyázza, felülveti, fajokban gazdagítja a gyepet. Jó lenne, ha az állattartók és a nagyobb telkek tulajdonosai között ilyen együttműködést lehetne kialakítani, ha ezt a helyi rendelkezések nem tiltják.

Takács Ádám, Balatongyörök
A málnavesszőkön látható "vattaszerű" fehér bevonat valószínűleg az eperfa-pajzstetvek hím egyedeinek a testét védő viaszos pajzsok tömege. A melegigényes kártevő az utóbbi években egyre nagyobb mértékben elszaporodott, több dísz-és haszonnövényen okoz komoly károsítást. Az eperfa-pajzstetű szívogatásával legyengíti a növényeket, védekezés hiányában károsításától karnyi vastag ágak, sőt termetes fák is elpusztulhatnak. A gyümölcsfajták közül már megtalálták dión, mandulán, kajszin, őszibarackon, eperfán, somon, csipkebokron és málnán. Dísznövények közül gyakori a rózsaféléken és az orgonán. A melegigényes kártevő enyhe telek után intenzíven elszaporodik, és úgy tűnik, hogy - besűrűsödött állományokban és védett fekvésben - már az erős lehűlésekhez is egyre inkább hozzászokik. Évente két nemzedéke van: májusban és augusztusban rajzik. Ilyenkor hatásos ellene a permetezés szerves foszforvegyületekkel. Egyébként a tetvek testét védő viaszos pajzsokon keresztül a növényvédő szerek hatékonysága igen csekély. Jelenleg a leghatásosabb a már megjelent kártevők ledörzsölése, vegetációs időszakban durva zsákdarabbal, gyökérkefével, nyugalmi időszakban pedig fakaparóval és drótkefével. Utána célszerű a lemosó permetezés Agrol Plusz olajos szerrel, az időszaknak megfelelő hígításban. A kártevővel fertőzött, legyengült hajtásokat minél előbb el kell távolítani, és meg kell semmisíteni. Bogyósoknál a szüret utáni ritkító metszéssel a fertőzött hajtásokat is kivágjuk, utána az elmondottak szerint permetezzünk. Ahol megjelent a kártevő, ott a környező növényeket is érdemes átvizsgálni. Lombhullás után a fák törzsének és vastagabb ágainak meszelésével, tél végén a védő fakenet felhordásával is jelentős mértékben csökkenthető a pajzstetvek száma.