Kutyaposta

Persze mindez nem vonatkozik az újabban divatos kopaszkutyákra, s csak mérsékelten a rövid szőrű egyedekre. Ám a hosszú szőrű fajtákat valójában a szőrzetük alapján ismerjük meg. Ellenpróba: ha látnak nyaranta "lekopaszított" hosszú szőrű kutyát, hát egy ideig bizony még a gyakorlott kutyásnak is tűnődnie kell, míg felismeri a sovány, karcsú kistestű négylábúban a tegnap még ijesztően morgó hatalmas óriást...
Mindez arról jutott eszébe a Kutyapostásnak, hogy lassan kezdődik az évente kétszeri bundaváltás őszi fordulója, amely hál' isten valamelyest kevesebb elhullajtott szőrmennyiséggel jár, mint a tavaszi. Állítólag a vedlést - miként a téli álmot is - az egyre csökkenő, illetve az egyre erősödő napi megvilágítás okozza; a tudós doktorok szerint a köztiagyban található tobozmirigy hormonjának a hatására. Mindebből az egyszerű kutyatartó annyit vesz észre, hogy az addig a rendeltetésszerű helyén tartózkodó kutyaszőr hirtelenjében nagy csomókban válik el a bőrtől, ami így aztán igen könnyen kifésülhető - sajnos azonban sokan még ennyi törődést is sajnálnak házőrzőjüktől... Tessék csak megnézni: tavasszal és ősszel sokfelé lehet látni félig kivedlett szőrcsomókkal tarkított ebeket, mint látványos bizonyítékait gazdájuk hanyag természetének...
Állítólag az északi kutyák évente négyszer vedlenek, más teoretikusok szerint viszont a kutya minimum 365 napon át, folyamatosan... Erre a megfigyelésre a lakásban lévő és gyakorlatilag eltávolíthatatlan kutyaszőrből következtetnek... És van még egy jó hírem: a rövid szőrű kutyák az év nagy részében több szőrt hagynak maguk után bútoron, szőnyegen meg az ember nadrágján, mint hosszú szőrű társaik.
Tehát, kedves Kutyapostások, elő a kefékkel, a fésűkkel (a porszívót még gondolatban se kapcsoljuk be!), és segítsük kedvenceinket megszabadulni fölöslegessé vált csimbókjaiktól, az elhalt, fénytelenül lógó és a bőr lélegzését akadályozó szőrcsomóktól.
Ezzel kapcsolatban ejtsünk néhány szót a szőrallergiáról is. Ez is egyfajta pollenallergia, de gyakran a szőr érintése vált ki allergiás kiütést. Ezzel kapcsolatban az amerikai orvosok azt állítják, hogy a családban tartott kutyák akár ötven százalékkal is csökkenthetik a gyermekek allergiára való hajlamát. Kiderült ugyanis, hogy ott, ahol nem tartanak háziállatot, a gyerekek egyharmadánál jelentkeztek allergiás tünetek, míg az állattartók esetében csupán 15 százalékuknál. Az eredmény láttán egy világ dőlt össze a kutyatartókban, hiszen addig az a hiedelem járta, hogy a háziállatok növelik az allergia kialakulásának veszélyét. Most azt feltételezik, hogy az állati szőr folyamatos jelenléte, az ezzel való folyamatos "küzdelem" gátolja az allergia kifejlődését a négylábúakkal együtt élő gyermekek esetében.
És, azt hiszem, így van ez: számos történetet hallott a Kutyapostás is, amikor a szőrallergiával - a kutya kedvéért - megtanultak együtt élni a gazdik, s eszük ágában sem volt emiatt megszabadulni kedvencüktől. Az allergén anyag nagy mennyiségű jelenléte ugyanis gyakran elnyomja a szervezet reakcióit, ami tünetcsökkenéshez vezethet. Erről szól például az immunterápia, amit általában pollenallergia esetében használnak.
Az allergiás tünetek, ugyancsak a tudós orvosok szerint, az öregedéssel lassan csökkennek. Vagyis csak az első hatvan-hetven év nehéz, a többi már gyerekjáték...