Pénzt hoz az állatvédelem

Egyre több az olyan fogyasztó, akinek meggyőződése, hogy egészségügyi szempontból biztonságosabbak azok az élelmiszerek, melyek előállításakor a környezetvédelmi és állatvédelmi előírásokat fokozottan betartják, ezért az ilyen termékeknek biztosabb a piacuk. Vannak, akik szerint nagy mennyiségű állati eredetű élelmiszert kizárólag intenzív módon, jó minőségűt pedig kizárólag extenzív módon lehet előállítani. A helyzet azonban ennél árnyaltabb. Az igaz, hogy az extenzív termelés vagy az ökológiai gazdálkodás, benne a biotermék-előállítás az állatvédelmi követelményeknek sokkal inkább megfelel, mint akár az integrált, akár az iparszerű, intenzív termelési módszer. Mégis, akkor vagyunk reálisak, ha az előbbi módszeren nem valamiféle gondtalan, "paradicsomi" állapotot, utóbbin pedig nem lélektelen, gépies, mechanikus tevékenységet értünk.
A mai ember egyre nyilvánvalóbb törekvése: vissza a természethez! Ennek nemcsak érzelmi, hanem racionális indítékai is vannak. A piac egyre jobban honorálja a természetszerűséget a gazdasági állatok tartásában, takarmányozásában. Ezt könnyebb megvalósítani a tömegtakarmányokat fogyasztó állatfajoknál (szarvasmarha, juh), mint az abrakfogyasztóknál (sertés, baromfi). A természetszerű tartást és takarmányozást a fogyasztó nem elsősorban azért helyezi előtérbe, mert az állatoknak jó, hanem azért, mert nem feltételezi a termelői "manipulációkat", azokat a beavatkozásokat, melyek során, a hozamfokozás következményeként, az ember egészségét veszélyeztető maradékanyagok jelenhetnek meg az élelmiszerekben. Napjainkban egyre fontosabb követelmény az élelmiszer-biztonság.
Természetesen továbbra is figyelünk az élelmiszer küllemére, ízére, aromájára, táplálóanyag-tartalmára, de egyre nagyobb elvárás, hogy ne tartalmazzon kórokozókat, vegyi és biológiai anyagokat, hozamfokozó- és gyógyszermaradványokat, hormonokat. A megbízható állat-egészségügyi és élelmiszer-higiéniai háttér - nemcsak a feldolgozás és forgalmazás, hanem a termelés területén is - csak belépőnek számít a piacokra. Ennél több kell, hiszen a jó minőség nem a "rossztól való mentességet" jelenti, hanem többletet: speciális ízben, aromában, olyan képességekben, tulajdonságokban, melyek a terméket eladhatóbbá teszik a jól fizető piacokon. Természetszerűbb tartás és takarmányozás, állatbarát technológiák, ugyanakkor könyörtelenül szigorú állat-egészségügyi, élelmiszer-higiéniai előírások, valamint ízléses, tetszetős, praktikus csomagolás - ez a jövő. Szerencsére mindez az állatvédelemnek is kedvez.
Az állatvédelem tehát nem pusztán érzelmi és erkölcsi kérdés, hanem gazdasági érdek is. Ha az állatvédelem egyet jelent az állat komfortérzetének biztosításával, akkor biológiai igényének és a mesterséges környezetnek az összhangja, egyensúlya nem borulhat fel. Minden olyan esemény, beavatkozás, környezeti hiba, mely az állat komfortérzetét hátrányosan befolyásolja, gyengíti vagy lehetetlenné teszi, drágítja a termelést.