Üzenjük

Tóthfalusi János, Miskolc
A komposztálás erkélyen is megoldható, sőt ajánlható, különösen ott, ahol sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak. Ahhoz azonban, hogy az összegyűjtött konyhai és egyéb szerves hulladékot a bomlás során ne lepjék el mindenféle bogarak, és főként ne árasszon kellemetlen szagot, a következő előkészületek javasolhatók. A komposzttartó edényt lehetőleg árnyékba tegye, fedje le, a levegőztetést inkább alulról oldja meg. Ehhez a tároló alsó részén körkörösen elosztva lyukakat kell vágni az edényre. Ilyenkor tanácsos legalább arasznyi vastagságban a tartó aljára magas mésztartalmú kerti földet teríteni, ami elnyeli a képződő huminsavakat, semlegesíti a savas kémhatást. Megoldható az is, hogy mély tálcára állítja a tárolóedényt, erre kerti földet vagy kőport terít, ami az esetleg kifolyó nedveket felfogja és semlegesíti.
Egy másik módszer: az alja nélküli tartóedényt egy nagyobb átmérőjű, mélyebb tálba helyezi, amelyet előzetesen megtöltött meszes kerti földdel. Ez azért jó megoldás, mert így a lebomló szerves anyag kellemetlen szagát a föld elnyeli, miközben folyamatosan feltöltődik tápanyaggal. Mutatós lehet a folyamat, ha a komposzttárolót befogadó edénybe növényeket ültet, amelyek a jó tápanyag-ellátottság következtében gyorsan nőnek, takarják a tárolóedényt, s egyben biztosítják a komposzt levegőztetését is. Ha a képződő komposztot máshol kívánja felhasználni, első szakaszban a talaj takarására akkor is érdemes valamilyen gyorsan kelő növényt (saláta, fehér mustár) vetni, amit friss zöldségként el is lehet fogyasztani. Ha a komposztálódás beindult, a növények már eltávolíthatók. Ezután a nagyobb edényből folyamatosan ki lehet termelni a jó minőségű virágföldet. A komposzttárolóba ugyanakkor folyamatosan tölthető a szerves hulladék, amelyhez rétegenként mindenképpen javasolt meszes kerti földet vagy akár kimerült virágföldet keverni. Ez utóbbi esetben a kellemetlen szaghatással járó elsavanyodást rétegenként mész terítésével lehet megakadályozni.

Takács Györgyné, Győr
A babzsizsik melegigényes rovar, amely a tárolás alatt a már fertőzött babszemekben fejlődik ki. A kártevő az érő hüvelyekre rakja a tojásait, amelyekből a kikelő lárvák befurakodnak a magvakba. Táplálkozásuk során a zsizsikek apró lyukakat rágnak a magvakba, és komoly fertőzés esetén szinte szitává rágják őket. A kár megelőzésére a tárolási babot lehetőleg hideg, száraz, legfeljebb 10 százalék páratartalmú helyen, -5 Celsius-fok alatti hőmérsékleten tartsák, ahol a kártevő fejlődése lelassul, kedvező esetben az életfeltételek hiányában el is pusztul.
A tapasztalatok szerint hatásos zsizsikmentesítési módszer a bab fagypont alá hűtése, mert akkor a kártevő minden fejlődési alakja elpusztul. Ilyenkor fokozatosan hűtik a fóliába csomagolt babtételeket: először hat órára a hűtőszekrénybe, majd 12 órára a mélyhűtőbe, s újabb hat órára ismét a hűtőbe teszik. Ezután szellős helyen szétterítve megszárítják a most már zsizsikmentes babot. A hűtési módszer vető- és tárolási babnál egyaránt ajánlható.
Kísérletek igazolják, hogy a limabab fajtákban (Lambada, Lima, Zalán) egy zsizsikeket riasztó vegyület képződik. Ennek kapcsán kedvező tapasztalat, hogy limababbal vegyesen vetett más babfajok is zsizsikmentesek lettek.
Az - általában hüvelyeseket károsító - bab-, borsó- és lencsezsizsikek nagyfokú alkalmazkodóképessége miatt a fertőzést megelőző módszereket jó együttesen alkalmazni.