Fény kell a mandulának

Nálunk a mandula csak meghonosodott gyümölcs, de azért már egy 1328-ban kelt okirat is említést tesz róla. És jóval korábbi jelenlétéről is rendelkezésre állnak leletek; a római szarkofágokban talált mandula alapján joggal föltételezhető, hogy a rómaiak nemcsak ismerték, de talán termesztették is Pannóniában. Magyarországon csak későn, az ezernyolcszázas évek végén kezdődött a termesztésbe vonása, akkor is azért, mert a filoxéra által kipusztított szőlők helyébe (a barack mellett) nagy számban mandulát is telepítettek. Ekkor alakultak ki a nagyobb mandulások a budai hegyek vidékén, a Balaton északi partja mentén, Tolnában, Tokaj és Sárospatak környezetében.
Napjainkban féltucatnyi hazai nemesítésű fajta áll a termesztők rendelkezésére. Ezek édeskés, zamatos magbelűek, a csonthéjuk vastagságát, keménységét tekintve pedig papírhéjúak, félpapírhéjúak és keményhéjúak.
Miként a diót, a mandulát is hagyjuk teljesen megérni a fán; akkor takarítsuk be, amikor magától elválik a magburkától. Az érett mandula önmagában, nyersen fogyasztva is tápláló, ízletes csemege. Zsír- és fehérjetartalma kiemelkedő (ettől kalóriadús), a dióéval vetekszik, káliumban, magnéziumban, kalciumban gazdag, ezenkívül B- és E-vitamin is bőven található benne. A mandula, illetve a belőle készült őrlemény édességek, sütemények, különböző ételféleségek különleges alkotóeleme.

Kettőt-hármat a négyből
Mivel a mandula nem öntermékeny, azaz idegen (más fajta) beporzására szorul, a biztonságos termés érdekében legalább két vagy három fajtát telepítsünk együtt. Más kérdés, hogy jó esetben a környékünkön álló mandulafák virágpora is beporozhatja a miénket, ennek azonban nagy a kockázata. Bölcsebb, ha magunk gondoskodunk a kölcsönös beporzásról, ilyen céllal érdemes például a szomszéddal (szomszédokkal) összehangolni a fajtaválasztást, illetve a telepítést.
Tétényi bőtermő. Közepes növekedésű fája gömbformát ölt, elsűrűsödésre hajlamos, ezért termő korban rendszeres ritkítómetszést igényel. Termése megnyúlt, hengeres, csúcsa hosszan elhegyesedő, félpapírhéjú, azaz közepesen kemény. Mint a neve is mutatja: bőven terem.
Tétényi kedvenc. Fája gyenge növekedésű, szétterülő, ritka, kúp alakú koronát nevel. Termése henger alakú, papírhéjú, azaz nagyon könnyen törhető. Szintén bőven terem.
Tétényi rekord. Középerős növekedésű fája fölfelé törekvő, kúp alakú koronát ölt. Lándzsa alakú termése félpapírhéjú. Kései virágzású, emiatt a fagyok kevésbé károsítják. Ezzel függ össze jó termőképessége is.
Budatétényi 1. Erős növekedésésű, szétterülő koronát nevel, amely idővel csüngő ágrendszerűvé alakul. Nagy termése félhold alakú, félpapírhéjú. Termőképessége jó.